Egy új könyv cáfolja Tartésszosz elveszett városának mítoszát
2026. május 27. 10:25
Tartésszosz, az ókor legendás ibériai civilizációja sosem létezett egységes fővárossal rendelkező birodalomként, hanem csak a helyi lakosság és a föníciaiak kiterjedt kereskedelmi hálózatát jelölte - állapítja meg Santiago Castellanos történész legújabb könyvében. A friss régészeti feltárásokat összegző munka alapjaiban írja át a római hódítás előtti Ibériai-félszigetről alkotott eddigi tudományos képet.
A görög forrásokban a Földközi-tenger nyugati, mesés gazdagságú végpontjaként említett Tartésszoszt a 20. század közepe óta keresték a régészek Dél-Spanyolországban. Trója felfedezésének mintájára a kutatók egy központi palotával rendelkező fővárost próbáltak azonosítani az andalúziai partvidéken.
Santiago Castellanos, a Salamancai Egyetemen doktorált kutató a Pinolia kiadó gondozásában most megjelenő munkájában rámutat: a tudomány évtizedekig rossz paradigmát követett. Tartésszosz nem központosított királyság volt, hanem az időszámításunk előtti 9. századtól a térségbe érkező föníciai telepesek és az ibériai elit kulturális, valamint gazdasági csomópontjainak hálózata.
A tudományos szemléletváltást jól példázza az 1958-ban Sevilla közelében feltárt, huszonegy arany ékszerből álló El Carambolo-kincs újraértékelése. A leletet sokáig egy tartésszoszi uralkodó vagyonának tartották, ami hivatkozási alapként szolgált az önálló állam elmélete mellett. A modern régészeti kontextuselemzés azonban bizonyította, hogy a tárgyak egy föníciai szentélyhez tartoztak. A páratlan aranykincs így nem egy lokális hatalmi központ, hanem a Ciprustól a nyugati mediterránumig ívelő nemzetközi kapcsolatrendszer bizonyítéka.
A hálózati elméletet erősítik a spanyol Felsőbbfokú Tudományos Kutatási Tanács Sebastián Celestino Pérez vezette csoportjának 2015 óta zajló ásatásai a badajozi Casas del Turuñuelo lelőhelyen. A feltárás során egy i. e. 5. századi épületegyüttest azonosítottak, amely az Ibériai-félszigeten addig példátlan minőségű női szobrokat, és a keleti medencéből származó elefántcsont tárgyakat rejtett. A lelőhely különlegessége, hogy az épületet – feltehetően a hálózat hanyatlásának időszakában – egy nagyszabású, lovak tucatjainak feláldozását is magába foglaló rituálé keretében szándékosan semmisítették és zárták le.
A szakértők rámutatnak: a római hódítást megelőző évszázadokban a félsziget déli részén nem egy elszigetelt, homogén birodalom létezett, hanem eltérő hagyományokkal rendelkező népcsoportok mozaikja. Ezek a közösségek képesek voltak a távolról érkező technológiai újítások és rituálék befogadására, majd saját képükre formálására. Bár a Casas del Turuñuelo-i szentély lezárásának oka máig tisztázatlan, az új tudományos eredmények végleg lezárják az elveszett ibériai város utáni romantikus kutatások korszakát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
