Egy új Hohler Fels-i Vénusz melltöredékeire bukkantak
2015. július 27. 08:19
Egy, a Willendorfi Vénuszra hajazó, mamutagyarcsontból készült női figura két darabkájára bukkantak a Baden-Württemberg tartományban lévő Hohler Fels-i barlangban, ahol hét évvel ezelőtt már feltártak egy több tízezer éves mamutagyar szobrocskát, amely egy nőt ábrázolt túlhangsúlyozott nőiességgel, túlméretezett nemi szervekkel, és amely minden bizonnyal a világ legrégibb emberszobra lehetett.
A most megtalált faragott mamutagyar darabkák mérete mindössze 22 x 23 x 13 milliméter, a kutatók szerint biztos, hogy nem egy, a barlangból már korábban előkerült oroszlánemberről vagy valamilyen állatról készült figura részei lehetnek. Sokkal valószínűbb, hogy a 2008 szeptemberében megtalált női szobrocskához köthető, ám egy másik változat részei voltak.
A most megtalált szobortöredékeket magába foglaló szobor a szénizotópos vizsgálatok szerint mintegy 40 ezer évvel ezelőtt készülhetett, tehát a hét éve megtalált, másik Hohler Fels-i Vénusszal együtt a világ legrégebbi emberábrázolása lehet. Az új lelet a formáját és a kidolgozottságát tekintve hasonlít a korábbi Vénuszra. A hasfal egy részét, valamint a melleket megjelenítő töredékek alapján a kutatók szerint az új lelet valamivel nagyobb lehetett a korábbi, hat centiméteres alkotástól. Abban is hasonlítanak, hogy mindkét figura az aurignaci kultúra termékei, tehát abban az időben készültek, amikor a modern ember szédületes gyorsasággal terjedt szét Európában, kiszorítva a korábbi „tulajdonost”, a neandervölgyi embert.
„A felfedezés azt mutatja, hogy a női szobrocskák jelenléte nem lehetett olyan ritka az aurignaci kultúrában, mint azt korábban gondoltuk, valamint a szexualitás, a szaporodás és a termékenység miatti aggódás általános volt, és egy hosszú és gazdag története lehetett, amely mélyen belenyúlt a jégkorszakba” - magyarázta Nicholas Conard német régész, aki munkatársával, Maria Malinával az Archäologische Ausgrabungen című folyóiratban jelentették meg tanulmányukat.
A hétéve előkerült hat centiméteres, teltidomú nőfaragványnak sem lába sem feje nincs, de kicsit balra tolódva, a válla fölött egy gondosan kimunkált gyűrű látható, és a szobor sima felülete is arra mutat, hogy függőként viselhette gazdája. A szobrocska bal karja és a bal válla hiányzik. A szobor nem volt festett, de több vésett csík húzódik rajta.
A barlangban korábban már állatfaragványokat és egy olyan kőtárgyat is találtak, ami lehetett akár „szexuális játékszer” is. Az archeológusok a szobor korában egyetértenek, de arról számos nézet alakult ki, hogy vajon milyen céllal készült a faragvány. Míg egyesek termékenységi szimbólumnak vélte, esetleg éppen a szülés ábrázolásának, addig Mellars szerint az alapvető motiváció a szex lehetett. „Ezek az emberek a szex megszállottai voltak" - fogalmazott Paul Mellars, a Cambridge-i Egyetem tudósa még hét évvel ezelőtt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
