Egy találékony színésznő rukkolt elő a féklámpa, az irányjelző és az ablaktörlő elődjével is
2021. július 25. 17:13 Múlt-kor
Négy keréken
A megszerzett anyagi biztonság lehetővé tette számára, hogy vásároljon egy autót. A kocsi abban az időben még a mainál is költségesebb mulatságnak számított, az pedig egyenesen ritkaságszámba ment, hogy egy nő saját autót vegyen. Lawrence hamar beleszeretett a járművezetésbe, mivel az a szabadságot jelentette neki.
Ráadásul részletesen meg akarta ismerni az autó működését is, a visszaemlékezések szerint úgy írta le a járművét, mint „majdnem embert”, azaz szeretni és gondoskodni kell róla, amennyire csak lehetséges.
A korabeli autóvezetés azonban korántsem úgy működött, mint manapság, ráadásul a különbség nemcsak annyi volt, hogy a mai modern járművek helyett régebbiekkel közlekedtek. Az irányjelzés például mai szemmel egy meglehetősen fáradtságos manővernek tűnik: a sofőrnek ki kellett nyújtania a karját úgy, hogy az esetleg mögötte haladó jármű vezetője lássa a könyökét is.
Amennyiben a könyökét behajlítva, az alkarját felfelé tartva jelzett, az azt jelentette, hogy jobbra kíván kanyarodni. A balra kanyarodást az egyenesen kinyújtott kar jelezte. A megállásról pedig a behajlított könyökkel lefelé tartott kéz értesítette a többi járművet.
Bár a korabeli forgalom finoman szólva sem vetekedhetett a maival, ez a fajta irányjelzés mégis kényelmetlennek és nehézkesnek bizonyult a mindennapi használat során. Mondani sem kell, hogy a korabeli közlekedésben gyakran fordultak elő megelőzhető balesetek.
Lawrence alighanem hasonlóképpen gondolkodott. Kitalált egy olyan mechanizmust, amely helyettesíthette a karjelzéseket. Ez mindössze egy gombból állt, amelynek megnyomása felemelt egy zászlót a hátsó lökhárító közelében, ezzel értesítve a járművet követő sofőröket, hogy milyen irányváltoztatást várhatnak. Az, hogy a hátul haladók időben észlelték az elöl haladó szándékát, jelentősen csökkentette a balesetveszélyes helyzetek számát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
