Egy megátalkodott bűnöző hozta létre a világ első igazi nyomozóhatóságát
2021. június 10. 13:05 Múlt-kor
A politika változó szelei
A siker azonban nem állhatta útját a politika okozta újabb változásoknak: a forradalmi, illetve a napóleoni rendszer támogatóival békére törekvő, egyre többet betegeskedő XVIII. Lajos 1824-ben meghalt, utóda pedig öccse, a nála sokkal radikálisabb és bosszúszomjasabb X. Károly lett. Az új király az államszervezet szinte minden területére új vezetőket helyezett, és ez nem volt másként a rendőrség esetében sem.
Vidocq viszonya új főnökeivel rendkívül feszült volt – több alkalommal szóvá tették még azt is, hogy a Sûreté emberei bordélyokban és kocsmákban töltenek időt, miközben ez elengedhetetlen része volt nyomozói munkájuknak. 1827. június 20-án az 57 éves Vidocq benyújtotta lemondását.
Az országos hírű nyomozó gazdag emberként vonul vissza, és egy felbérelt szellemíró segítségével emlékiratait is papírra vetette. Miután 1830-ban feleségül vette unokatestvérét, Fleuride Maniez-t, úgy döntött, pénzéből vállalkozást alapít: a Párizstól keletre fekvő Saint-Mandéban papírüzemet alapított, ahol – saját korábbi nehézségeit nem feledve – volt rabokat alkalmazott, férfiakat és nőket egyaránt. Bár elsőre a papírgyártás egészen távol állónak tűnhet Vidocq addigi munkájától, ez nem minden tekintetben volt igaz: a nyomozó korábban szabadalmaztatta „hamisításbiztos”, különleges kémiai eljárással kezelt papírját, amelyet csekkekhez és hasonló hivatalos iratokhoz (valamint saját bűnügyi nyilvántartásának indexkártyáihoz) használt fel.
A szomszédok azonban nem nézték jó szemmel a büntetett előéletű munkaerővel üzemelő vállalkozást, és az ügyfelek sem voltak hajlandók a megjelölt áron megvásárolni Vidocq speciális termékeit: úgy érveltek, a vállalkozó nyilván aránytalanul nyerészkedik, hiszen a volt rabokból álló munkaerő bizonyára olcsóbb, mint a büntetlen előéletű. Vidocq azonban nem engedhetett áraiból: a gyárban használt bonyolult gépek és vegyszerek jelentős összegbe kerültek neki, és az ezekért felelős, kis létszámú képzett munkaerő szintén drága volt. A környezete és célközönsége által egyaránt elutasított vállalkozás nem húzta sokáig: Vidocq 1831-ben csődbe ment.
Időközben azonban ismét új szelek fújtak a politikában: a reakciós X. Károlyt az 1830-as, úgynevezett júliusi forradalom lemondásra kényszerítette, helyére a Bourbonok orléans-i ágából származó Lajos Fülöp került. Miután Vidocq informátorai segítségével egy nagy értékű lopással járó betörési ügy megoldásához nyújtott elengedhetetlen segítséget a hatóságoknak, az új rendőrprefektus, Henri Gisquet ismét kinevezte őt a Sûreté élére (természetesen nem zárható ki, hogy maga Vidocq szervezte meg a bűncselekményt is, amelyet aztán megoldott, hogy felhívja magára az új rendszer figyelmét).
Újbóli felkapottsága azonban rövid életűnek bizonyult. Az alkotmányos „júliusi monarchia” sem tudta megoldani a Franciaországot belülről feszítő számtalan problémát, és mindezt tetézte egy kolerajárvány is 1832-ben. A járvány egyik áldozata, Lamarque tábornok temetésén zavargás tört ki (az esemény Victor Hugo regényéből lehet ismerős), amelynek leverésében Vidocq és emberei is részt vettek, a beszámolók szerint korántsem finom módszerekkel. A megtépázott hírnevű nyomozóparancsnokot emellett új kollégái sem szívlelték, és több irányból is igyekeztek aláásni.
Végül 1832 novemberében felesége betegségére hivatkozva ismét lemondott. A Sûretét még aznap feloszlatták, majd nem sokkal később újjáalakult, teljesen új állománnyal: az új szabályok a legkisebb mértékben rovott múltú személyeket is kizárták az egységből, így teljesen „tiszta”, ám egyúttal a nyomozásban és az „utcai” információgyűjtésben egészen tapasztalatlan állománnyal működött tovább az ennek megfelelően egyre kevésbé hatékony szervezet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
