Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Egy bizánci császár útmutatója a vikingekhez

Egy bizánci császár útmutatója a vikingekhez

2022. március 8. 18:50 Múlt-kor

<

Útvonalak nyomai

Az út során a ruszoknak zuhatagokkal és egyéb hajózhatatlan folyószakaszokkal is meg kellett birkózniuk. E helyeken a parton cipelték végig a hajókat, bennük a többi eladni kívánt áruval. Hogy mi mindennel kereskedhettek a rabszolgákon kívül, a szövegből nem derül ki – Konsztantinosz leginkább az út nehézségeit emeli ki.

Mielőtt visszahelyeznék a hajókat a vízre, a férfiak némelyike levetkőzik és a folyóba veti magát, hogy lábbal kitapogassa, mennyire sziklás még az adott helyen a meder. Ha nincsenek veszélyes sziklák, a ruszok és rabszolgáik visszaszállnak a hajókba, és folytatják az utat.

A veszélyes, de nem hajózhatatlan szakaszokon szintén voltak, akik a vízbe szálltak, ezúttal azért, hogy irányítsák a hajókon maradt társaikat. A vízben lévők kitapogatták a biztonságos utat, amelyet a többiek követtek, hosszú rudak segítségével kormányozva a hajót, távol tartva azt a veszélyes szikláktól.

A császár beszámolója szerint a Dnyepernek három szakaszán kellett a ruszoknak ilyen praktikákhoz folyamodniuk, mielőtt elérték volna a Fekete-tengert. A szárazföldi szakaszok nem csupán nehezek, de veszélyesek is voltak, a sík vidéken mindig figyelniük kellett ellenségeik, a besenyők közeledtére.

A tengerhez közel érve egy, a bizánciak által Szent Gergelyről elnevezett szigeten (a mai Horticja, Zaporizzsja város területén) álltak meg, ahol sorsot húztak, majd áldozatot mutattak be az áruból, amely éppen náluk volt, konkrét példaként Konsztantinosz kakasok feláldozását említi.

Ezt követően a folyót elhagyva, a tengeren egy másik, Szent Aitherioszról elnevezett szigeten (a mai Berezany-sziget) pihentek meg több napra, megjavítva hajóik kötélzetét, vitorláit, árbocait és kormányrúdjait. Innen, ha eddigre eladták minden portékájukat, visszaindulnak, vagy tovább haladnak a part mentén más kereskedőhelyekre.

A Konsztantinosz által e fejezetben leírtakat alátámasztják más korabeli források is, a Dnyeper zuhatagjainak neveit pedig „a szlávok és a ruszok nyelvén” is megadja, utóbbiak szinte teljességgel skandináv alakban jelennek meg – alátámasztva Ibn Fadlan állítását, miszerint skandináv népről van szó.

1905-ben megerősítette a császár beszámolóját a berezanyi rúnakő felfedezése. A skandináv rúnákkal vésett kövön az áll: „[Gráni] készítette e koporsót társának, Karlnak.” A „társ” („félagi”) szó üzlettársat, illetve fegyvertársat jelenthet, azaz a két férfi vélhetően kereskedőként vagy hajótulajdonosként alkotott egy párost, amelynek egyik tagja életét vesztette az úton.

A 950 körül írt Muridzs ad-Dahah című világtörténelmi leírás, a bagdadi tudós Al-Maszúdi tollából, szintén megerősíti a ruszok jelenlétét e térségben, „a Fekete-tenger urainak” nevezve őket. Al-Maszúdi arról is beszámol, hogy a ruszok a Fekete-tengerről a Kaszpi-tengerre is átvitték hajóikat.

A több évtizednyi kutatás mára bebizonyította, hogy a Konsztantinosz császár által említett útvonalon és módon valóban lehetséges volt lehajózni a Dnyeperen az északi vidékekről egészen a Fekete-tengerig. Sokáig azonban rejtély volt, pontosan miért is tették meg e hosszú utat a ma vikingeknek vagy varégoknak is nevezett ruszok.

A középkor későbbi évszázadaiból fennmaradt, korábbi szövegeket alapul vevő másolatok, illetve összeállítások szerint a ruszok főként prémeket, mézet, méhviaszt és rozmáragyarat, valamint jó minőségű fegyvereket adtak el a bizánciaknak, a Konsztantinosz által is említett rabszolgák mellett.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Egy bizánci császár útmutatója a vikingekhez

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra