Egészen XIV. Lajos udvaráig elért az ördögi szertartásokkal tarkított mérgezési botrány
2021. március 10. 15:19 Múlt-kor
Méregkeverő boszorkányok, bizarr varázsitalok, fekete miséken feláldozott csecsemők. Az 1660-70-es évek Franciaországában féltékeny szeretők, férjüktől szabadulni vágyó feleségek, jómódú családjuk örökségre hajtó asszonyok ezrei vásároltak különböző mérgeket kuruzslóktól, és céljaik elérése érdekében olykor még a sátáni szertartásoktól sem riadtak vissza. A mérgezések növekvő számára hamarosan a hatóságok is felfigyeltek. Az 1679 és 1682 között zajló perekben harminc vádlottat száműztek, négyet gályarabságra ítéltek, harminchat gyanúsítottat pedig kivégeztek. Volt, akit elevenen megégettek, sokakat felakasztottak, az előkelő származásúakat pedig lefejezték. A mérgezési ügy szálai egészen a legmagasabb körökig, a királyi udvarig vezettek, és felmerült a gyanú, hogy Madame de Montespan, a Napkirály egyik szeretője magát az uralkodót is meg akarta mérgezni.
Az előkelő sorozatgyilkos
A lavinát Brinvilliers márkiné esete indította el. Az előkelő asszony családja vagyonának megszerzése érdekében 1666-ban előbb apját küldte a túlvilágra, majd két bátyjával is végzett. Mielőtt kitudódott volna, hogy szeretője és bűntársa, a saját laboratóriumában szörnyethalt Godin de Sainte-Croix mellett ő maga is tevékenyen részt vett a gyilkosságokban, külföldre szökött, de Liége-ben végül elfogták.
Tárgyalása 1676 áprilisában kezdődött, és júliusban már meg is született a halálos ítélet. A márkinét a július 16-án végrehajtott kivégzés előtt – a mérgezési ügy többi vádlottjához hasonlóan, a további bűntársak megnevezése, valamint lelkének a keresztény szellem jegyében történő megmentése érdekében – egy utolsó vallatásnak is alávetették. A víztortúra alatt az arisztokrata asszony néhány perc leforgása alatt legalább 10 liter vizet volt kénytelen meginni. Ezután a párizsi Grève térre vezették, ahol az effajta látványosságra mindig vevő párizsi nép előtt lefejezték, máglyán elégették, majd hamvait a levegőbe szórták.
A kivégzésen jelen volt a levelezéséről ismertté vált művelt arisztokrata asszony, Madame de Sévigné, aki – mint később kiderült, prófétai képességekről tanúbizonyságot téve – megjegyezte: „[Brinvilliers] szegény kis testét a kivégzés után egy igen nagy tűzbe vetették, hamvait felkapta a szél; így aztán mi is belélegezzük majd, és a kis szellemek cikázása révén mi is kedvet kapunk valami mérgezéshez, amin mindnyájan elcsodálkozunk majd.”
Talán maga Madame de Sévigné sem gondolta, jóslata mennyire be fog válni. A következő években annyira megszaporodott a mérgezési esetekkel kapcsolatos letartóztatások száma, hogy XIV. Lajos 1679 elején elhatározta, egy különbíróság segítségével fog a végére járni a társadalom egyre nagyobb hányadát érintő ügynek. A hatékonyság jegyében létrehozott Chambre ardente (Tüzes bíróság) 1679. április 17-én tartotta meg első ülését. A vizsgálatot Gabriel Nicolas de La Reynie államtanácsos, Párizs rendőrfőnöke vezette.
Az események a legismertebb francia vajákos asszony, a még a Chambre ardente megalakulása előtt, 1679. március 12-én letartóztatott Catherine Monvoisin elfogása után gyorsultak fel. A „boszorkányok hercegnőjeként” is ismert, mindenki által csak La Voisin néven emlegetett kuruzsló fő profiljának a bájitalok és mérgek készítése mellett az abortusz számított. A nem éppen józan életéről ismert, a per során is többször erősen ittas méregkeverő egy részeg pillanatában bevallotta, hogy több mint 2500 kikapart magzat testét égette el a házában álló kemencében, vagy hantolta el a kertjében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
