Divathullámot és heves tiltakozást is kiváltott a kötelező maszkviselés a spanyolnátha idején
2020. május 7. 18:59 Múlt-kor
Porózus anyagok
1918-ban a légzésvédelmi technológia még igen messze állt a napjainkban az orvosi személyzet által preferált N95-ös maszkoktól és hasonló fejlett eszközöktől. A sebészi maszkok gézből készültek, és ezek szolgáltak a legtöbb civil védőmaszk alapjául is.
A Vöröskereszt önkéntesei is ilyeneket készítettek és osztogattak a lakosságnak, és az újságokban közölt „csináld magad” jellegű leírások is ezek előállítására biztattak. Mindazonáltal volt, aki még ennél is kevésbé hatékony védelmet választott.
„Ahhoz, hogy az embereket rávegyék arra, hogy felvegyék őket, a városok igencsak megengedők voltak azt illetően, hogy mit is viselhetnek az emberek” – mondta el J. Alex Navarro, a Michigani Egyetem Orvostörténeti Központjának igazgatóhelyettese és Az 1918-1919-es amerikai influenzajárvány digitális enciklopédiája című kötet egyik szerkesztője.
1918 októberében a Seattle Daily Times című napilap „Az influenzafátyolok új divatot teremtenek: a seattle-i nők finom sifonszegélyű hálót viselnek a kór ellen” szalagcímmel jelent meg.
A leírt „divatos” maszkok nem sokat segítettek a cseppfertőzéssel terjedő vírus ellen, azonban arról is vita folyt ekkor az orvosi körökben is, hogy a többrétegű gézmaszkok vajon hatékonyabbak-e.
Detroit városi főorvosa, J.W. Inches például kijelentette, a gézmaszkok túlságosan porózusak ahhoz, hogy hatékony védelmet nyújtsanak.
Emellett az is tény, hogy sokan a komolyabb védőfelszerelés sem helyesen viselték, kiiktatva előnyeit. Az arizonai Phoenixben a legtöbb ember betartotta a maszkviselési szabályokat, abban azonban nem akadályozta őket semmi, hogy lyukat vágjanak maszkjukra a dohányzáshoz.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
