Családja is kitaszította a viktoriánus Anglia „elefántemberét”
2018. augusztus 24. 15:13 Múlt-kor
A nyugalom szigete
Londonban maximum egy éjszakára mehetett be egy szegényházba – az egyetlen hely, ahol befogadták volna, a 160 kilométerre lévő Leicesterben volt, mivel továbbra is a város lakójának számított. Járókelőktől próbált segítséget kérni a Liverpool Street pályaudvar körüli utcán, az emberek azonban nem értették beszédét, ellenben megrémültek külsejétől. Már kisebb tömegnyi kíváncsiskodó kezdett összegyűlni körülötte, amikor egy rendőr bekísérte egy üres váróba, ahol kimerülten összekuporodott egy sarokba. A rendőrrel sem tudta megértetni magát, az egyetlen nála lévő azonosító „dokumentum” Dr. Treves névjegykártyája volt. A rendőrség megkereste Trevest, aki aztán elvitte Merricket a kórházba.
Treves részletesebben meg tudta ekkor vizsgálni Merricket, és azt tapasztalta, hogy az eltelt két év folyamán nagy mértékben megromlott az egészsége. Végül egy nyilvános felhívással és gyűjtéssel Treves elérte, hogy Merricket elhelyezzék két szobában a kórház alagsorában, ahonnan egy udvarra is ki tudott menni (az orvos külön utasítására nem volt tükör a helyiségben). Idővel felkeltette a londoni elit figyelmét, akik közül többen meg is látogatták. Treves is lement hozzá minden nap, továbbá vasárnaponként több órát beszélt vele. Az orvos a beszélgetések során, miután füle ráállt Merrick különös beszédstílusára, rájött, hogy korábbi feltételezésével szemben szellemileg egyáltalán nem visszamaradott.
Merrick négy évet töltött a kórházban. Egy alkalommal színházba is el tudták vinni jóakarói, továbbá három alkalommal is szerveztek neki vidéki üdülést. Szabad idejében kártyából készített maketteket, illetve kosárfonást is tanult. Egy alkalommal a trónörökösi pár, Albert Edward walesi herceg (a későbbi VII. Eduárd) és Dániai Alexandra walesi hercegné is meglátogatta. Főként női látogatóitól illetődött meg, már egy mosoly vagy kézfogás is óriási örömmel töltötte el. Treves jegyzeteiben azt feltételezte, Merrick talán abban reménykedhetett, hogy egy vakok intézetébe költözhet, ahol esetleg megismerkedhet egy olyan nővel, aki nem látja deformitásait (Treves vizsgálatai során úgy találta, hogy bal karjához hasonlóan nemi szervei teljesen normálisak voltak).
A kórházban töltött évei során Merrick állapota tovább romlott. Nagy mennyiségű törődésre volt igénye a kórházi személyzet részéről, és ereje is csökkent – napjait idővel jórészt ágyban töltötte. Arca tovább torzult, feje pedig még nagyobbá vált. 1890. április 11-én holtan találták ágyán fekve. Formálisan nagybátyja, Charles Merrick azonosította a holttestet. A lefolytatott vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy Merrick vélhetően megpróbált fekve aludni, feje súlyától azonban olyan testhelyzetbe került, amelyben megfulladt, illetve eltört a nyaka. Treves boncolást végzett a holttesten, és gipszmintákat készített fejéről és végtagjairól. Bőrmintákat is vett, ezek azonban elvesztek a második világháború során. Csontváza továbbra is a kórház patológiai gyűjteményében van, kiállítva azonban sosem volt. Egy kis múzeumot létesítettek az életéről, melyben egyes személyes tárgyai vannak elhelyezve.
Betegsége
Merrick pontos diagnózisa napjainkban is vita tárgya. Több bizonyosan helytelen feltételezés után mára két elmélet maradt: az 1979-ben felfedezett, rendkívül ritka Proteusz-szindróma, amely a csontok és némely szövetek, például a bőr túlnövekedését okozza, illetve a neurofibromatózis, azaz von Recklinghausen-kór, amely genetikai eredetű, és némely tünete Merrickre is illik. Egyesek szerint a két betegségben egyszerre szenvedhetett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
