Csak társaik megevésével tudtak életben maradni a rögbicsapat tagjai
2022. október 13. 11:50 Múlt-kor
Ötven évvel ezelőtt, 1972. október 13-án történt a repüléstörténet egyik legbizarrabb katasztrófája, miután az uruguayi amatőr Old Christians Club rögbicsapat tagjait és családtagjait (összesen negyven utast) Chilébe szállító repülőgépe az Andok hegyláncai között lezuhant. A balesetet túlélő fiatalok a mostoha körülmények közepette – egyéb lehetőség híján – elhunyt társaik húsának elfogyasztására kényszerültek, hogy elkerüljék a rájuk leselkedő biztos éhhalált. Néhányuk kitartásának és a csodával határos szerencsének köszönhetően az életben maradt sportolók két hónap elteltével szabadultak a hegyek és a fagy fogságából.
Halálos landolás egy gleccseren
A rögbicsapatot szállító repülőgép 1972. október 12-én szállt fel a Carrasco nemzetközi repülőtér kifutójáról, de egy viharfront az Andok felett arra kényszerítette, hogy egy éjszakára megálljanak az argentin Mendozában, ahonnan a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a pilóta csak október 13-án indult tovább.
Az Andok csúcsain való áthaladás során a tapasztalatlan másodpilóta a rossz látási viszonyok miatt alacsonyabban tartotta gépét, és a santiagói légiforgalmi irányítókat is rosszul tájékoztatta gépe helyzetéről. A későbbi elemzések megállapították, hogy az ereszkedés megkezdésekor nemcsak túl korán fordult, hanem a fordulás irányát is rosszul kalkulálta ki. Ereszkedés közben a gép olyan súlyos turbulenciába került, amelynek hatására hirtelen több száz méternyit zuhant. A játékosok először még nevetgéltek a szokatlanul nagy rázkódáson, de néhány pillanat múlva az ablakon kinéző utasok döbbenten állapították meg, hogy egy hegygerinc magasodik előttük.
A pilóta mindent megtett, hogy elkerülje az ütközést, de hiába. A szemtanúk beszámolói és a helyszínen talált bizonyítékok alapján a repülőgép két vagy három alkalommal csapódott a hegynek. A pilótának sikerült a repülőgép orrát a hegygerinc fölé vinnie, de a farokcsúcs alsó része a hegygerincnek csapódott. A második ütközés a jobb szárnyat szakította le. Három utas, a navigátor és a steward a farokrésszel együtt veszett oda.
A repülőgép még néhány másodpercig mintegy 200 métert tovább haladt felfelé, amikor a bal szárny egy kiugró sziklának csapódott, ezzel leszakítva azt. Ekkor két további utas esett ki a törzs nyitott hátsó részéből. A törzs elülső része egyenesen repült tovább a levegőben, mielőtt 350 km/órás sebességgel, akár egy nagysebességű szánkó, lecsúszott a meredek gleccseren, és mintegy 725 métert ereszkedett. A repülőgép törzse végül 3570 méteres magasságban állt meg. Az ütközés összezúzta a pilótafülkét a benne lévő pilótákkal együtt.
Legalább négyen haltak meg a törzs hófödémnek ütközése következtében, amely kiszakította a megmaradt üléseket a rögzítésükből, és a gép elejére hajította őket. Az első pilóta azonnal meghalt, amikor az orrfutómű a mellkasához szorította a műszerfalat, a másodpilóta pedig súlyosan megsérült. Mivel nem tudott kiszabadulni üléséből, megkérte az egyik utast, hogy keresse meg a pisztolyát, és lője le, de az utas ezt visszautasította. A tragédiát követően összesen 33-an maradtak életben, sokuk súlyos vagy életveszélyes sérülésekkel.
A chilei légi kutató- és mentőszolgálatot egy órán belül értesítették a járat eltűnéséről. A bajbajutottakat aznap délután négy repülőgép kereste egészen sötétedésig. Az épségben maradt utasok észlelték a gépeket, ezért poggyászok segítségével keresztet rajzoltak a hóba, de azt egyik repülőgép sem vette észre. A sikertelenül végződő keresési expedíciót végül nyolc nap után állították le.
A baleset helyszíne, zöld szaggatott vonallal jelölve a három önkéntes ereszkedési útvonala. (Kép forrása: wikipédia / Createaccount / Createaccount / CC BY-SA 3.0
A túlélőknek a legnagyobb problémát a nagyon kevés élelem jelentette: nyolc tábla csokoládé, egy doboz kagyló, három kis üveg lekvár, egy doboz mandula, néhány datolya, cukorka, aszalt szilva jelentette a teljes készletüket. A balesetet követő napokban ezeket szigorú rendszer szerint osztották be, hogy a lehető legtovább kitartson szűkös élelmük.
A takarékoskodás ellenére ennivalójuk egy hét után elfogyott, és mivel a környéken semmilyen növényzet vagy állat nem volt megtalálható, a csoport a repülőgép egyes részeit, például az ülések belsejében lévő pamutot és a bőrt kezdték el megenni, bár ezek elfogyasztásától csak egyre betegebbek lettek.
Mivel tisztában voltak azzal, hogy a keresésükre indult mentőakciókat lefújták, a még életben lévők megegyeztek abban, hogy ha meghalnak, a többiek elfogyaszthatják maradványaikat. Mivel az összes utas római katolikus vallású volt, komoly erkölcsi fenntartásokkal kezelték kényszerű döntésüket, sokuk az örök kárhozattól tartottak. Hogy az életösztönök felülkerekedhessenek vallási meggyőződésükön, a kannibál aktusra úgy tekintettek, mint ami egyenértékű az Eucharisztiával, vagyis Jézus Krisztus testével és vérével a kenyér és a bor megjelenése során.
Nando Parrado and Roberto Canessa
Tizenhét nappal a lezuhanás után, október 29-én éjfél körül lavina csapott le a túlélők szállásaként is funkcionáló repülőgépbe. Hatalmas mennyiségű hó került a törzsbe, ami újabb nyolc ember életét oltotta ki. Két nappal később nagy nehézségek árán tudtak alagutat fúrni a pilótafülkén keresztül a felszínre, ám ekkor egy olyan tomboló hóviharral kellett szembenézniük, ami miatt nem maradt más választásuk, mint a törzsben maradni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
