„Csak a halott indián a jó indián” – 7 véres mészárlás az amerikai indiánok történelméből
2018. március 9. 10:31
Mióta csak az első európai telepesek az amerikai kontinensre tették lábukat, az összecsapások szinte mindennapossá váltak a vadont meghódítani igyekvő fehérek és a földjüket és hagyományos életvitelüket védelmezni próbáló indiánok között. Csak az Egyesült Államok kormánya mintegy 1500 háborúra, támadásra és portyára adott felhatalmazást az őslakos törzsekkel szemben. A gyakran kegyetlen vérengzésekbe torkolló ütközetek jócskán hozzájárultak ahhoz, hogy a Kolumbusz érkezése idején még több millió főt számláló észak-amerikai indián lakosság a 19. század végére alig néhány százezerre zsugorodott.
A gnadenhutteni mészárlás
Az amerikai függetlenségi háború éveiben az indiánok gyakran találták magukat két tűz között. Nem meglepő hát, hogy mind a brit, mind az amerikai oldalon is találkozhatunk indián fegyveresekkel a nyugati hadszíntéren. Nem volt ez másképp a delavár törzsek esetében sem, amelyek tagjai több alkalommal is fosztogatták az amerikai településeket.
A brit oldalon harcoló delavárok iránti érzett gyűlölet egyre fokozódott az amerikai telepesek körében, így került sor 1782 március 8-án arra a szomorú eseményre, amelyet csak gnadenhutteni mészárlás néven őrzött meg az emlékezet. Egy amerikai milícia, David Williamson vezetésével rátört egy, a mai Ohio állam területén élő, akkor már keresztény hitre áttért indián közösségre és egy szavazással őket tették felelőssé a korábbi fehér telepesek elleni indián támadásokért.
A milícia tagjai az elfogott indiánokat két faházhoz vezették, egyiket a nők, másikat pedig a férfiak számára kijelölve. A házakba párosával léptették be az embereket, ahol fakalapácsokkal eszméletlenre verték, majd fejszékkel megskalpolták őket. Összesen 96 indián (28 férfi, 29 nő és 39 gyermek) vesztette ekkor életét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
