Mohamed próféta, az iszlám vallás meglapítója 62 éves korában, egy zarándokútja során meghal Medinában. Mohamed vallási és politikai tevékenységével elérte, hogy a különböző vallásokat követő és törzsi viszályokba bonyolódott arabokat politikai és vallási szempontból egyaránt egységesítse, s egy olyan birodalmat hozzon létre, mely az iszlám alapján szembe tud majd szállni más nagyhatalmakkal. Mohamed tekintélyes mekkai törzs elszegényedett ágából származott. Mivel gazdag kereskedő özvegyét vette feleségül, gazdasági és politikai lehetőségei is megnőttek. 40. életévében kezdődtek el látomásai. Ezeket ő isteni parancsnak tekintett arra, hogy az arabokat az ő egyetlen mindenható istenük (Allah) megismerésére vezesse. Közvetlen környezetében küldetése alig talált követőkre; a gazdag mekkai uralkodó réteg ugyanis attól félt, hogy hatalma csökkeni fog a sokistenhit kultuszának feladásával, így Mohamednek 622-ben Medinába kellett menekülnie. Ott sikerült az egymással viaskodó sivatagi törzseket egyesítenie. Híveiből erős közösséget hozott létre, mely mindent annak rendelt alá, hogy az iszlámot elterjessze Arábiában. Ő maga a szellemi és politikai vezető posztját foglalta el, akinek abszolút hatalma volt. Elűzte a zsidó lakosságot, mely az új vallást nem ismerte el: 624-ben "szent háborút" indított Mekka ellen. Viszontagságos csaták és tömeges megtérések után 630-ban győzelmesen vonult be Mekkába, melyet szent hellyé nyilvánított, s az iszlám központjává és zarándokhelyévé tett.