A király nevében eljáró József főherceg reggel hét órakor megbízta Károlyi Mihályt a kormányalakítással. `Az első magyar népkormány` névsora gyorsan állt össze. A Károlyi-párton (Batthyányi Tivadar, Lovászy Márton, Buza Barna) és a polgári radikálisokon (Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter, Szende Pál pénzügyi államtitkár) kívül a szociáldemokraták (Kunfi Zsigmond, Garami Ernő) is vállalták a kormányban való részvételt. Garami kereskedelmi miniszter visszaemlékezése szerint, csupán három tárcával volt kisebb gond: nem találtak megfelelő jelöltet az igazságügyi tárca élére (átmenetileg Buza Barna kapott megbízást), a Kunfi által javasolt Linder Béla hadügyminiszter, csak pár óra keresés után került elő. A Pénzügyminisztérium esetében pedig `az volt a döntés, hogy Szende Pál, mint államtitkár fogja vezetni, nehogy a miniszterek között túl sok legyen - a zsidó.` Garami utóbbi állítása persze aligha hiteles, valószínűbb, hogy Károlyi csak átmeneti megoldást látott Szende megbízásában. A bécsi események hatására maga a főherceg javasolta: "vegyék vissza" a királyi esküt, s azonnal kiáltsák ki a köztársaságot. November 1-én, a kormány Hock Jánosnak, a magyar Nemzeti Tanács elnökének kezébe másodszor is letette az esküt. Már nem a királynak, hanem Magyarországnak és népének fogadtak hűséget. A kormány -a Nemzeti Tanács jóváhagyásával - elkezdte az államforma megváltoztatásának előkészítését. Egyidejűleg lépéseket tett a külön magyar fegyverszünet mielőbbi megkötésére. Az új kormány támogatottsága az első napokban gyorsan nőtt: a Nemzeti Tanács előtt hívatlanul is eskütételre jelentkeztek régi közéleti méltóságok, Csernoch János hercegprímással az élen a püspöki kar, bankárok, grófok, s maga József főherceg is fiaival együtt "mint katona, és mint magyar állampolgár", hogy lojalitásukról és támogatásukról biztosítsák a forradalom vezetését.