Esztergom kevésbé ismert arcát fedezhetjük fel Aguera Zoltán könyvének segítségével
2025. február 12. 14:45 Múlt-kor
Aguera Zoltán, Ismeretlen Esztergom című könyvében arra vállalkozott, hogy az ókortól, a középkoron, a reformkoron és a 20. század viharain keresztül tárja fel a város cseppet sem hétköznapi történetét. De a szerző nem éri be az események és meghatározó történeti alakok bemutatásával, személyes, sokszor szórakoztató, máskor tragikus történetekkel, a város koronként változó alvilági figuráinak életre keltesével személyes, árnyalt, és izgalmas leírást ad a mindannyiunk számára ismertnek hitt városról.
A kötet első részében a legfontosabb épülettel, a Bazilikával ismerteti meg az olvasót, szó szerint a pincétől a padlásig. Megtudhatjuk, hogy a csaknem fél évszázadig épülő székesegyházat kezdetben Petőfi Sándor és a korabeli neves lap, a Pesti Napló egyaránt felemás érzésekkel fogadta.
De nemcsak erről számol be, hiszen művészettörténeti szempontból is bemutatja a templomot. Izgalmas történeteket is ismertet, például hogyan akarták kirabolni a kincstárát vagy hányan lelték vesztüket az építése során, illetve hogy a bazilika felszentelésére maga Beethoven is szívesen komponált volna egy darabot.
A második fejezetben megtudhatjuk, hogy a hányattatott sorsú Várhegy hogyan vészelte át az évszázadokat és miért tudott sikeresen ellenállni a tatárok kegyetlen támadásainak. Ezzel szemben az előrenyomuló oszmán erők 17 napos ostrom alatt bevették az akkor már korszerűtlennek számító várat. A szerző a hadműveleteket Apponyi Sándor metszetével tette jobban elképzelhetővé az olvasó számára. A török hódoltság ideje alatt többször is gazdát cserélt erőd történetéből a legérdekesebb részeket ismerteti a szerző. Ebben a fejezetben szó esik továbbá a várat körülvevő titkos és kevésbé titkos alagutakról és barlangokról, legyenek ezek valósak vagy fiktívek.
A Várhegy és a Bazilika (Fortepan / Glatz Ödön)
Végül bemutatásra kerülnek a város eltűnt templomai, így az olvasó többet tudhat meg arról, hogy mi lett a sorsa a szerbek által látogatott Szent Mihály templomnak vagy az Imre király okleveliben említett Szent Lőrincről elnevezett épületnek.
Majd a régészeti leletekben leggazdagabb Víziváros leírása következik. Az olvasó megismerheti a törökköri épületeket és legfontosabb tárgyi emlékeket, melyek közül a legérdekesebbnek tekinthető izniki tányérok napjainkban is megtekinthetőek a Balassa Bálint Múzeumban.
Ezek után a szerző modern belvárost, régies nevén a Királyi várost mutatja be, nem mindennapi történetek felelevenítésével. Megismerhetjük, hogy milyen élénk fürdőkultúra jellemezte a települést, melyből napjainkra szinte hírmondó sem maradt. Külön figyelmet érdemel az árvizekkel foglalkozó alfejezet, melyben bővebb információkat kaphatunk arról, hogyan védekezett a város az 1838-as jeges árral szemben. Az olvasási élményt és az immerziót segíti, hogy Aguera Zoltán könyvébe számos korabeli hírlap és újság tudósítását emelte be. A várost ért katasztrófák sorából a tűzvészek sem maradhatnak ki, így nem meglepő, hogy az első tűzoltóságok egyikét itt alapították.
A Viziváros bemutatása közben az egyik legjelentősebb kisebbségről, a zsidóságról sem feledkezik meg. Ők a történelmi források szerint a római kortól kezdve folyamatosan jelen voltak Esztergomban, melyen csak a II. világháború borzalmai változtattak. Az író számos személyes sors ismertetésével teszi megrendítővé a történteket.
Az Arcok és sorsok fejezet híres esztergomi születésű személyek, illetve olyan karakterek bemutatására vállalkozik, akiknek életében valamilyen jelentős szerepet töltött be a város. A világhírnévre szert tevő André Kertész például imádta Esztergomot és annak lakóit, míg Haraszty Hermin színésznő előadásait Ady Endre és Kosztolányi Dezső egyaránt méltatta.
Külön figyelmet érdemel A bűnös város című fejezet, melyben a szerző olyan esztergomi történésekről rántja le a leplet, amit az olvasó egy szokványos útikalauzban keresve sem találna. Illegális szerencsejáték barlangok, a közízlést megbotránkoztató bordélyházak, ezek mind részei voltak az adott kor Esztergomának. De gyilkosok, kéjnők, boszorkányok és számos más gonosztevők is felbukkannak, s nem maradnak el a kétes hírű párbajhősök és a kiszámíthatatlan részegesek sem, ami igencsak árnyalja az olvasó képét a „Szent városról”.
Aguera Zoltán kötetében nemcsak a belváros ismertetésére szorítkozott, hanem számos a közelben történt fontosabb eseményről is megemlékezett. Keveseknek lehet ismerős az 1938-as párkányi csata vagy a város határában meghúzódó présházak története. Tudvalevő, hogy a bortermelés egészen a 19. század végéig jelentős szerepet töltött be a város életében.
A könyv kiváló és egyben szórakoztató útravaló egy esztergomi kiránduláshoz, városnézéshez, hiszen nem szokványos módon, új szemszögből mutatja be első fővárosunk eddig kevésbé ismert arcát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
