I. Ottót, I. Henrik fiát az aacheni palotakápolnában német királlyá koronázzák. Uralkodása kezdetén főleg keleti határainak biztosítására és kiszélesítésére törekedett. A szlávokat, akik a hatalomváltást arra használták fel, hogy kivívják függetlenségüket, Ottó meghódoltatta. Újabb felkelések elkerülésére a király Szászország és Thüringia határainál újjászervezte az őrgrófságokat. Az Elba alsó folyásának térségében (Billunger Mark), valamint az Elba és Saale határvidékén hoztak létre új őrgrófságokat. Az őrgrófságoknak az volt a feladatuk, hogy megvédjék a határokat az ellenséges támadásoktól, és biztosítsák az elfoglalt területeket. Ezenkívül hadműveleti bázist is jelentettek a király újabb hódításaihoz. Ottónak például sikerült a birodalom határait az Oderáig kitolnia. Az új országot kis grófságokra osztották, melyeknek a növekvő őrgrófságok voltak a közigazgatási központjai. A szlávok - természetesen adófizetés ellenében - megőrizhették földbirtokaikat; csak a gazdátalan területek lettek királyi birtokok, ahová németek települtek be.