Saját műfajt teremtve írta be magát a zenetörténelembe Szakcsi Lakatos Béla

2023. július 10. 16:03 MTI

Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-án, Budapesten született, zongorázni kilencévesen kezdett – családjának ugyanis csak ekkor lett annyi pénze, hogy hangszert vegyenek neki. A klasszikus zenétől indult, de miután a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulójaként megismerkedett a dzsesszel, érdeklődése a kötetlenebb műfaj, az improvizáció felé fordult.

1957-től Kovács Andor gitáros együttesének volt tagja, tíz évvel később már saját zenekarával szerepelt egy válogatáslemezen.

A hatvanas évek közepén egy lemezjátszóval tért haza nyugatról, amelyen felváltva hallgatta a Beatlest, a Rolling Stonest, elektronikus zenét, Sztravinszkijt és a legmodernebb dzsesszt.

1968-ban Duka Norberttel és Lakatos Gézával megalakította az LDL Triót, amely a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott. 1970-ben tagja volt Pege Aladár nagybőgős kvartettjének, amely a Montreux-i Dzsesszfesztiválon második díjat nyert. Fél évig New Yorkban dolgozott egy magyar vendéglőben, szabadidejében dzsesszklubokba járt, haza egy olcsón beszerzett Fender-zongorával tért, a hangszert ő használta először Magyarországon.

1972–76 között a Rákfogó, 1980-tól a Babos Gyulával létrehozott Saturnus együttessel dolgozott, majd a Hungarian Jazz Quartet tagjaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a fúziós dzsessz hazai térnyerésében. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-zongora szakán, mesterkurzust tartott a Zeneakadémián.

A példaképéhez, Leonard Bernsteinhez hasonlóan rendkívül sokoldalú zenész játszott együttesben és szólóban, saját kompozíciót és dzsesszstandardot, klasszikus versenyművet nagyzenekarral, ifjú dzsessztehetségek oldalán és a 100 Tagú Cigányzenekarral, rögzített lemezre négykezeseket Vukán Györggyel, adott ki népdalfeldolgozásokat tartalmazó világzenei albumot. A legrangosabb fesztiválokon lépett fel, gyakran társult külföldi muzsikusokhoz alkalmi együttesekben.

A George Jinda és Chieli Minucci által alkotott Special EFX tagjaként tucatnyi korongon szerepelt szerzőként és előadóként. A nyolcvanas évektől több lemeze is megjelent az egyik legnagyobb amerikai dzsesszlemezkiadó, a GRP gondozásában.

A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott, a dzsesszt a komolyzenével, a népzenével és a cigányzenével ötvözve megteremtette a gypsy jazz műfaját.

Írt musicaleket, rockoperákat (Piros karaván, Cigánykerék, Szidike lakodalma, A bestia, Szentivánéji álom), Cristoforo címmel balettet. Egyik zeneszerzője, szereplője és közreműködője volt a 2014-ben bemutatott Somnakaj című első roma sorsjátéknak.

Behatóan tanulmányozta Kurtág György, Ligeti György, Eötvös Péter és Pierre Boulez munkásságát, s az kezdte foglalkoztatni, miként lehetne az addig elkülönülő kortárs komolyzenét és a dzsesszt ötvözni. 2010-ben indult művészi vállalkozása, a Climate Change minden korábbi kísérleténél komolyabban vizsgálta, hogyan lehet mai improvizatív zeneművészként és zeneszerzőként megragadni és tovább vinni az előző századok magyar zenei örökségét, a Kárpát-medencei hangszeres népzene hagyatékát.

Koncertjein a klasszikus- és kortárs zenére, a népzenére, valamint a dzsesszre egyaránt reagáló, progresszív előadásokat hozott létre.

Nevéhez különleges vállalkozások sora fűződik: több alkalommal előadta Mozart D-dúr (Koronázási) zongoraversenyét, a kadenciákban saját dzsesszimprovizációit játszva. Zenekarával fellépett a London Jazz Fesztiválon, és a BBC rádió élőben közvetítette estjüket New Gypsy Jazz címmel.

Különlegesség volt a Lyoni Zenei Biennálén Lukács Miklós cimbalmossal előadott improvizációja, kettejüknek Check It Out, Igor címmel 2005-ben közös lemezük is megjelent.

Koncertlemezein olyan neves amerikai zenészekkel muzsikált együtt, mint Chris Potter és Tim Ries szaxofonos, Reginald Veal és Robert Hurst bőgős, Terri Lyne és Rudy Royston dobos.

2017-ben a Müpa a magyar dzsesszélet előadói közül elsőként őt választotta az évad művészének. Művészete elismeréseként 1987-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 1994-ben a Szabó Gábor-életműdíjat. 2002-ben érdemes művész lett, és elnyerte a Budapestért Díjat.

A Kossuth-díjat 2005-ben vehette át „a jazz műfaj és annak mozgásterébe eső szellemiséget integráló törekvéseiért, amelyet felsőfokon interpretál a világ pódiumain”.

2006-ban Prima díjas lett, 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet és a Hazám-díjat. 2014-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki. 2018-ban Fonogram-díjat kapott, a következő évben a Gramofon zenei folyóirat életműdíjával tüntették ki, s ugyancsak 2019-ben művészeti igazgatója volt az Európai Roma Fesztiválzenekar projektnek. 2022-ben neki ítélték a Petőfi Zenei Díj életműdíját, a Jazzma.hu szavazásán az év zongoristája és zeneszerzője lett.

2022 őszén jelent meg CD-n a bibliai képekre épülő, az emberi döntések felelősségét feszegető nagyszabású misztériumjátéka, A tudás fája (a szövegeket Bolyki György írta), ő ezt tekintette élete fő művének.

A magyar dzsessztörténet megkerülhetetlen alakja, akinek az összes formációját az improvizáció határozta meg, 2022. október 2-án halt meg Budapesten.