II. (Kis) Károly meggyilkolásával a hatalmi válság nem szűnt meg, sőt kiéleződött. 1386 júliusában Mária királynő és anyja kis számú fegyveres kísérettel a Délvidékre indult a zavargások lecsillapítására. Gara vára közelében, Diakovár irányába tartottak, amikor a `szemet szemért` elve alapján Horváti János macsói bán csapata megrohanta őket. A túlerő és a váratlan támadás okozta meglepetés elsöpörte a királyi fegyvereseket, a katonák egy része elmenekült. A kardjával ellenálló Forgách Balázst lándzsával levették lováról, ott helyben, a királynők szeme láttára fejét vették. A magára maradt Garai leugrott a lováról, hátát a királynők kocsijának vetve védelmezte önmagát és a királynőket. `A testébe fúródó nyilakat, hogy ne akadályozzák sújtó karját, nádként tördeste el, és mindaddig szembeszállt az egész csapattal, míg egy katona a királynők kocsija alól, ahonnan nem tartott támadástól, a lábánál fogva le nem rántotta, és a királynőknek és szolgálóknak az elkövetkezendő halál félelmétől egyre erősödő éles sikoltozása közben le nem vágták a fejét.` A királynőket és a többi foglyot előbb Szlavóniába, Gomnec várába, majd Norvigrádba hurcolták. A Kis Károly elleni merényletért felelősnek tartott anyakirálynét - állítólag leánya, Mária szeme láttára - megfojtották.