Festett, tetováltatott és kengurukra vadászott Horthy Miklós, a tengerésztiszt

2022. december 16. 16:05 Múlt-kor

Részben ezt a hiányt igyekszik pótolni Turbucz Dávid legújabb könyve is (Horthy Miklós, a haditengerésztiszt, Jaffa Kiadó, Budapest, 2022.), amely a későbbi kormányzó politikai pályafutása előtti időszakával, egészen pontosan az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészeténél eltöltött mintegy három évtizedes pályafutásával foglalkozik tudományos alapossággal.

Már csak azért is feltűnő, hogy Horthy Miklós haditengerészeti karrierjének részletes bemutatása mindeddig elkerülte a reflektorfényt, mert tanulmányait is beleszámolva, 1882 és 1918 között 36 évet töltött el a Monarchia tengerészeként. Vagyis lényegesen többet, mint kormányzói minőségében (24 év). Más szóval: ahhoz, hogy pontosabb, részletesebb és megbízhatóbb képet kapjunk az államférfi életének teljes egészéről, szükséges, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljünk Horthy tengeren eltöltött idejének.

A fiatal szerző az ELKH BTK Történettudományi Intézet munkatársaként az elmúlt évtizedben elkötelezett és elismert Horthy-kutatóként jelent meg munkáival a nyilvánosság előtt. Mostani könyvének egyik újdonsága és fő ereje abban áll, hogy olyan forrásokat vizsgál a tengerésztiszt karrierjének bemutatása során, amelyek eddig elkerülték az itthoni történészek figyelmét.

Forrásainak fő bázisát azok a dokumentumok teszik ki, amelyek az Osztrák Állami Levéltárban és az Osztrák Nemzeti Könyvtárban találhatóak meg. Ezek a források elsősorban olyan, eddig nem ismert adatokat tartalmaznak, amelyek segítségével árnyaltabb következtetéseket lehet levonni Horthy Miklós tanulmányi eredményei, előléptetései, kitüntetései vagy éppen fegyelmi ügyei kapcsán.

A kötet egyik üde színfoltja, hogy a Horthy Miklós tengerészeti tevékenységével foglalkozó levéltári dokumentumok és a majdani kormányzó évtizedekkel később írt emlékiratainak idevágó részletei nagyon sokszor, ha nem is szöges ellentétben, de egészen furcsa korrelációban állnak egymással. Éppen ezért Turbucz Dávid könyve kiválóan alkalmas lehet arra is, hogy a szubjektív, a nyilvánosságnak szánt, és sokszor erősen tematizált Horthy-emlékiratok azon részeit, amelyek a pályakezdő tengerésztiszt tevékenységét elevenítik fel, immár forráskritikai megközelítéssel újraolvassuk.

A kenderesi Horthy-famíliában nem Miklós volt az egyetlen, aki a haditengerészetnél szolgált: Béla nevű bátyja a fiumei akadémia növendékeként egy véletlen lőszerrobbanás során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy néhány nappal később elhunyt.

A tragédia a család minden tagjára kihatott: a 14 éves Miklós vélhetően bátyja nyomdokait követve kívánt az akadémia diákja lenni, édesapja pedig éppen egyik fia elvesztése miatt próbálta meggátolni másik fiának Fiumébe kerülését – ám ez részben Miklós édesanyjának közbelépésre végül nem sikerült.

Egy biztos: a fiatal kenderesi fiú közel sem a tanulmányaival tűnt ki társai közül. A négyéves képzés során a tanév végén tett záróvizsgák tárgyainak a többségét csak elégséges érdemjeggyel tudta abszolválni, geometriából egy alkalommal pótvizsgára is kényszerült. Ennek sikeres letétele után, 1886 őszétől került Horthy az osztrák–magyar haditengerészet tisztikarába 2. osztályú tengerészkadétként.

A fiatal tiszt 1892. augusztus 24-én kezdte meg a szolgálatát a 2500 tonna vízkiszorítású Saida korvett fedélzetén, amellyel hamarosan világ körüli utazásra indult. Ennek során szakmájának elmélyítése mellett számos izgalmas élmény érte: meghívták különböző országok diplomáciai eseményeire, bálokra és fogadásokra, különleges vadászatokon vehetett részt, Bangkokban vagy Szingapúrban pedig egy sárkányt ábrázoló tetoválást varratott magára.

A könyv következő fejezete Horthynak a tengerészetnél töltött következő 16 évének szolgálati helyeire fókuszál, ezáltal részletesen megismerhetjük a későbbi kormányzó előmenetelét a tengerésztiszti ranglétrán. Munkájának és szolgálatának erről az időszakáról fennmaradt felettesi jellemzésekből az derül ki, hogy feljebbvalói nem tartották őt különösen tehetséges, vagy kiemelkedő teljesítményt nyújtani tudó tisztnek. Az is beszédes adat, hogy évfolyamtársai közül mindig ő volt a legutolsó, aki eggyel feljebb léphetett a ranglétrán.

A kötet egyik legizgalmasabb és számos újdonságot rejtegető fejezete Horthyt mint Ferenc József szárnysegédjét mutatja be. Az uralkodó 1909 őszén nevezte ki szárnysegédnek, és családjával együtt Pólából Bécsbe költözött.

A korabeli dokumentumok elemzésével részletes képet kapunk Horthy 1909–1914 között töltött szárnysegédi szolgálatáról, munkakörének pontos leírásáról, beosztásairól, feladatairól. Számos alkalommal vett részt királyi vadászatokon, hivatalából adódóan pedig olyan illusztris személyek közelében lehetett, mint például Theodore Roosevelt, akinek bécsi tartózkodása alatt Horthy részt vehetett a volt amerikai elnök tiszteletére rendezett vacsorán.

Bécsi évei alatt az uralkodóra egyébként bizonyos értelemben példaképként tekintő Horthy viszonylag sok szabadidővel rendelkezett. Feleségével szép lassan a bécsi társasági élet ismert szereplőivé váltak, operába és hangversenyekre jártak, Ferenc József szárnysegédje pedig ecsetet ragadott és festeni kezdett.
Az első világháború alatt jórészt az 1915-ben szolgálatba állított Novara gyorscirkáló parancsnokaként tevékenykedett az Adriai-tenger vizein.

Az osztrák–magyar partszakasz földrajzi adottságai miatt leginkább a védekezésben játszhatott jelentősebb szerepet. Az antanthatalmak a 110 km széles Otrantói-szoros ellenőrzésével tartották távol a központi hatalmak hajóit a Földközi-tengertől. Ehhez a szoroshoz kapcsolódik a legismertebb első világháborús Horthy-mítosz megszületése is, amelyet a korábban be nem mutatott és ezáltal nem is vizsgált források segítségével a szerző jelentősen árnyal.

Turbucz Dávid legújabb Horthy-könyve izgalmas olvasmány lehet mindazok számára, akik a későbbi kormányzó fiatal éveivel, a tengereken töltött harminc évnyi szolgálatával és a Monarchia haditengerészetének első világháborús szereplésével kívánnak mélyrehatóbban megismerkedni.