A francia nemzeti hősnő, Franciaország patrónája és a francia katonák védőszentje Domrémy-ben született 1412. január 6-án. Apja földműves volt. Jeanne d'Arc írni-olvasni nem tanult, de jámbor vallásosságával korán kitűnt. A legenda szerint a 100 éves háború idején, tizenhárom éves korában egy böjti napon kertjükben többször is vakító fényt látott s egy szárnyas alak arra szólította, hogy menjen a király segítségére, szerezze vissza neki az országot. A látomásra hivatkozva égi küldöttként lépett fel az ostromlott Orléans felmentése - innen az `Orléans-i Szűz` elnevezés - és a trónörökös megkoronázása érdekében. Hatására 1429 májusában az angolok feladták a várost és ezzel a franciák bevonulhattak Reimsbe is, ahol végül valóban a dauphin lett a király, VII. Károly néven. Ő azonban tárgyalásokat kezdett az angolokkal és ez a kudarcokhoz vezetett. Jeanne hiába próbált ismét támadásba lendülni, s a francia udvari körök sem nézték jó szemmel sikereit, népszerűségét, mert attól tartottak, hogy a nép felszabadító megmozdulásai egy újabb parasztlázadásba torkollnak. Végül az angolokkal szövetséges burgundiak Compiegne várának ostromakor elfogták és kiszolgáltatták az angoloknak, akik Rouen városában francia egyházi törvényszék elé állították, s az eretnekség, engedetlenség és boszorkányság vádjával máglyán elégették. A több mint két hónapos per vezetője az angolpárti beauvaisi francia püspök volt, aki teljesen az angolok szája íze szerint kezelte a vádat. VII. Károly, aki az `Orléans-i Szűznek` köszönhette trónját, semmit sem tett megmentéséért. Perét viszont 1450-ben VII. Károly rendeletére vizsgálták felül, és 1456-ban ártatlannak nyilvánították. 1910-ben boldoggá, 1920-ban szentté avatták. Élete számos irodalmi és zenei mű ihletője volt.