XV. Lajos halála után húszéves unokája, XVI. Lajos lép a trónra, akinek a felesége Marie Antoinette, Mária Terézia császárné leánya. XVI. Lajos olyan királyságot örökölt, mely a nép előtt minden tekintélyét eljátszotta, és pénzügyi helyzete is kilátástalannak tűnt. A király nem volt érett a feladatra. A jóakarat ugyan nem hiányzott belőle, és reformokkal is megkísérelte az ország helyzetének javítását, de hiányzott belőle az intelligencia és a politikai távlatok felismerése. Elhanyagolta az államügyeket, vadászattal és barkácsolással töltötte idejét. XVI. Lajos uralkodása kedvező körülmények közepette indult. Elbocsátotta elődje gyűlölt minisztereit és megbízható tanácsadókat választott. Ezenkívül száműzte (1744) nagyapja gyűlölt kegyencnőjét, Jeanne Dubarry grófnőt az udvartól. De elkövette azt a hibát, hogy a régi parlamenteket (törvényszékeket) újból összehívta, így azonnal létrejött egy királyellenes ellenzéki mozgalom. A parlamentek tiltakoztak az olyan reformok ellen, mint a kegydíjak eltörlése, a belső vámok megszüntetése, a szabad gabonakereskedelem és iparűzési szabadság bevezetése. A kiváltságosok veszélyben érezték régi jogaikat. Az udvarban nem Lajos, hanem Marie Antoinette uralkodott, aki értett ahhoz, hogy a királyt befolyása alá vonja, és akaratát az udvarnál érvényesítse. Marie Antoinette szép, okos, életvidám, léha teremtés volt. Az egyszerű nép életéről keveset tudott, mert mindig távol tartották tőle. Mikor valaki azt mondta neki, hogy a nép lázad, mert nincs kenyér, azt válaszolta: „Akkor egyen kalácsot”. A nagy udvartartás évente 34 millió frankot emésztett fel.