Putney-ben született 1883. január 3-án. 1905-ben Oxfordban szerzett jogi diplomát, egy ideig ügyvédi munkát végzett, de hamarosan a társadalmi reformok iránt kezdett érdeklődni. 1907-ben csatlakozott a szocialista jellegű Fábiánus Társasághoz, 1908-ban a Független Munkáspárthoz. Az I. világháborúban katonáskodott, utána aktívan részt vett az elszegényedett londoni East End kerület közéletében. 1919-ben a stepneyi kerület polgármestere, 1922-ben parlamenti képviselő lett. 1924-ben hadügyi államtitkár volt a munkáspárti kormányban, 1929-31 között tárca nélküli, majd postaügyi miniszter. 1931-ben a Munkáspárt helyettes vezetője lett, majd 1935-ben átvette a párt vezetését. Egyetértett ugyan a Németország elleni, 1939. szeptemberi hadüzenettel, de nem vállalt szerepet Neville Chamberlain kormányában. 1940 májusában támogatta Churchill kormányalakítását, a háborús koalíciós kormányban a lordpecsétőr (a legfőbb igazságügyi tisztviselő), a brit domíniumok minisztere, a miniszterelnök-helyettes és a koronatanács elnöke funkciókat töltötte be. 1945. májusban a Munkáspártot kivitte a koalícióból, s miután a júliusi választásokon a Churchill vezette konzervatívok vereséget szenvedtek, Attlee miniszterelnök lett. Ezután - Churchillt váltva - Potsdamban július 29-augusztus 2. között ő képviselte Nagy-Britanniát a II. világháború győztes hatalmainak 1945. július 17-én kezdődött záró-konferenciáján. 1945-46-ban nemzetvédelmi miniszter is volt.
Vezetése alatt Nagy-Britannia részt vett az 1948-ban indult Marshall-tervben, amely Európa újjáépítését célozta meg, majd csatlakozott az 1949-ben megalakult NATO-hoz, és az európai nemzetek egyesítése céljából létrehozott Európa Tanácshoz. Kormánya gazdasági téren számos megszorító intézkedést léptetett életbe, mivel az ország a világháború következtében jelentősen meggyengült. Államosították a szénbányászatot, az acélgyártást, a vasutat, a polgári légi közlekedést, a távírószolgálatot és az Angol Bankot. Létrejött a nemzeti egészségügyi szolgálat, modern társadalombiztosítási rendszert és egyéb jóléti intézkedéseket is bevezettek. Kormányzása idején vált függetlenné India és Pakisztán, (ez utóbbi létrejöttére különösen büszke volt), továbbá Burma és Ceylon. Nagy-Britannia lemondott az Egyiptom, Transzjordánia és Palesztina feletti fennhatóságról - az utóbbi területén alakult meg 1948-ban Izrael állam - s elismerte a Kínai Népköztársaságot. Kormányfősége idején rakták le a brit jóléti állam alapjait, s ekkor tették meg a legfontosabb lépéseket a Brit Birodalom felszámolása és a Nemzetközösség létrehozása irányában. Miután a konzervatívok 1951 októberében kis többséggel megnyerték a választásokat, ismét Churchill alakított kormányt. Attlee lemondott, s ellenzéki vezérként működött. 1955-ben leköszönt a pártvezetői tisztről is, a királynő a Walthamstow earlje címmel tüntette ki, s a felsőház, a House of Lords tagja lett. 1955-ben adta ki emlékiratait Ahogy történt címmel. 1961-ben jelent meg A Birodalomtól a Nemzetközösségig című könyve.