Pecz Samu 1854. március 1-jén született Pesten. 1878-82 között Schulek Frigyes, utóbb Hauszmann Alajos mellett dolgozott. 1887-ben a műegyetem magántanára, 1888-tól haláláig a középítéstani tanszék tanára volt. Kezdetben klasszicizáló felfogásban, később neoromán és neogótikus stílusban tervezett. Funkcionális megoldású, puritán téglaburkolatú épületeivel Budapest képének jellegzetes elemeit alkotta meg. Alkotásait a történeti, elsősorban középkori stílusok alapos ismerete és gondos alkalmazása jellemzi. Nagy hangsúlyt helyezett a szerkezeti kérdések korszerű, az anyagnak megfelelő alkalmazására is. Fontosabb művei: Budapesten a Szilágyi Dezső téri református templom, a központi Vásárcsarnok, a városligeti fasori evangélikus templom és gimnázium, a Koháry (ma Nagy Ignác) utcai unitárius templom és lakóház, a műegyetem központi könyvtára (ennek téglaboltozata a maga idejében Euróba legnagyobb fesztávú átboltozása volt), az Országos Levéltár budai palotája, valamint a fiumei tengerészeti akadémia. Lakóházakat is épített, melyeken a gótika formanyelvét próbálta a korszerű igényekkel összehangolni. A bölcsészkar romantikus Gólyavárában egy 600 fős előadóterem található - ez a műve az 1960-as években átépült. Budapesten érte a halál.