Titokban búcsúztatta Batthyányt a dualizmus elitje
2007. június 8. 13:00 M. Lovas Krisztina
Szakálláról és bársony kabátjáról azonosították
1870 január elején a kormány hivatalos lapja, a Pesti Napló szerkesztősége vetette fel, hogy Batthyány Lajos grófnak rendezzenek ünnepélyes temetést, mely tőle halálakor megtagadtatott. Ez a gesztus jelzi, hogy az uralkodóval immár kiegyezést kötött magyar kormány igyekezett beilleszteni az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vértanúinak és hőseinek emlékét az új rendszerbe.
Ez nem volt könnyű feladat, hiszen sértette Ferenc József érzékenységét, akinek - ugyan immár megkoronázott magyar királyként - felelőssége nem volt vitatható az 1849. október 6-i véres megtorlásokban. Ennek az ellentmondásnak az áthidalására született az a megoldás, hogy a hivatalos temetés megrendezését nem a kormány, hanem Pest város képviselőtestülete vette kezébe - mint később 1894-ben Kossuth temetésénél - s egy új közegészségügyi szabályra hivatkozva - elrendelte Batthyány Lajos gróf holttestének exhumálását és újratemetését a pesti Kerepesi úti köztemetőben.
|
A temetési menet a Múzeum előtt, 1870. június 9. |
Az 1870. június 9-i gyászünnepélyt hosszas előkészületek előzték meg. Dacára a kényszerűen visszafogott hivatalos állami megnyilvánulásoknak, a temetést az ország valódi nemzeti ünnepként élte meg, s ezzel a nemzet önmagának szolgáltatott igazságot, ahogy ezt a Vasárnapi Újság már akkor megállapította. A temetést megelőző napon, június 8-án reggel 9 órától este 9-ig Batthyány Lajos gróf díszkoporsóját a pesti ferencesek templomában tették ki közszemlére. Június 9-én, a temetés napján az egész város gyászba öltözött. A középületeken fekete zászlók lengtek, az üzletek zárva tartottak. Délután 1 órakor a templom kapui bezárultak az emlékezők előtt, és az ünnepélyes temetési szertartás kezdetéig a ravatal magányos csendjében az özvegy átadhatta magát személyes emlékeinek és fájdalmának.
A délután háromkor kezdődő gyászszertartást Szabó József esztergomi kanonok vezette, a ferencesek nevében pedig Piry Czirjék házfőnök emlékezett, aki igyekezett Batthyány alakját a kiengesztelődés jegyében beilleszteni a dualizmus rendszerébe. A miniszterelnökben immár a kiegyezéssel megvalósult alkotmányosság nemzeti vértanúját látta. Délután négykor százezres tömeg kísérte Batthyány Lajos földi maradványait a Kerepesi temetőbe.
|
A Batthyány örökmécses felavatása, 1926. október 6. |
Volt azonban az ünnepségnek egy sajátságos jelenete is. Az Újépület oldalában, a miniszterelnök kivégzésének színhelyén, azon a helyen, hol Batthyány térdelt, a fasor egyik fájára egy babérkoszorút, a másikra egy gyászfátyollal bevont nefelejcsfűzért illesztett egy ismeretlen kéz. A babér felett egy kis olajmécs lobogott. Ez az egyszerű de jelentős dísz a katonai laktanya oldalában még sokáig látható volt. Senki nem akart, vagy nem mert hozzányúlni. Elgondolkodtatóan hosszú idő telt el azonban, míg a kivégzés emlékhelyén 1926-ban végre felállították a Batthyány örökmécsest.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
