Múlt-kor.hu

Női sztárok a reneszánsz festészetben

2007. április 27. 12:00

A washingtoni National Museum of Women in the Arts legújabb tárlata a reneszánsz és barokk festészet alig ismert részletibe avatja be a látogatót.

Női témaválasztás

A reneszánsz kori Európában a nők apjuk és férjük tulajdonának számítottak: nem igazgathatták a birtokot, nem írhattak alá szerződéseket, állandó erőszakot és bántalmazást kellett elszenvedniük. E jogfosztottságból három út vezetett ki: özvegyek, apácák vagy prostituáltak lehettek.

Sofonisba Anguissola

A reneszánsz kori női elnyomottság témája áll a washingtoni National Museum of Women in the Arts (Női Művészeti Múzeum) fennállásának 20. évfordulóján rendezett "Női művészek Itáliában a reneszánsztól a barokkig" című kiállítás fókuszában. Vajon a bemutatott 67 portré, virágábrázolás, csendélet, szentkép és klasszikus festészeti téma speciálisan női műalkotásnak számít, s ha igen, pontosan miben is más, mint amit a férfiak készítettek? Hasznára vált-e a korban híressé vált művésznőknek nőiségük, vagy ezáltal csak még több szenvedésben volt részük?

A kiállítás tematikáját meghatározta, hogy a kizárólag férfiak által írt korabeli kritikák nem tartották valami sokra azt a 15 művésznőt, akiknek művei most egyszerre megtekinthetők. Ha csak a fényeket, a tér- és emberábrázolásokat, valamint ezek egységbe foglalását tekintjük, akkor a legtöbb reneszánsz művésznő csak közepes tehetségűnek számított. Igaz, számos férfiművész sem volt sokkal jobb, s közéjük tartoztak azok is, akik a nőket festészetre tanították. Kétségtelen viszont, hogy a művészettörténet által kimagaslónak tartott reneszánsz műveket egytől egyig férfiak készítették. Ugyanakkor a reneszánsz női festők még csekély technikai tudással is kiemelkedővé válhattak egyedi témaválasztásuk vagy női mivoltuk miatt.

Artemisia Gentileschi

Sofonisba Anguissola nemesasszony a reneszánsz művészet kevés női sztárja közé tartozott, akinek tehetségét már életében elismerték. Apja mind a hat lányát művészetre tanította, és Sofonisba tehetségét végül a spanyol udvarban tudta kamatoztatni. Művészettörténészek szerint képei a test-, fény- és térábrázolás szempontjából kifejezetten rosszul sikerültek. Valamikor az 1550-es években azonban csodálatos portrét festett Bernardino Campiról, mesteréről, akinél az 1540-es évek végén még gyereklányként tanult.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Női sztárok a reneszánsz festészetben

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. ősz: Megrázó másnapok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra