A veszprémi születésű festő 1841-től vett részt kiállításokon, 1861-ig Bécsben élt. Arcképei a jellemzés komolyságával, a megoldás festőiségével a magyar polgári romantika legkiválóbb alkotásai; zsáner és csendéletképei is kiemelkedőek. Műveit fiatalos lendület, színgazdagság, jó megfigyelés és ötletes kompozíció jellemezte. Miután szerencsétlen tőzsdespekuláció miatt vagyonát elveszítette, 1861-ben Pestre költözött. Itt teljesen felhagyott a festészettel, és fényképészműtermet nyitott. Kedveltek voltak a biedermeier életképeket idéző művészi fényképei is. Azonban anyagilag ez sem vált be, ezért kibérelte a budai Szép Juhászné vendéglőt, s ezt vezette élete végéig. 1883. augusztus 19-én hunyt el Budapesten