Budapesten született 1919. október 4-én. 1943-1948-ig középiskolai tanár, 1948-52-ban a közgazdasági egyetem gazdaságtörténeti tanszékén docens, 1952-1992-ig egyetemi tanár, ezen időszakon belül 1963 és 1967 között rektorként tevékenykedett. 1949-56-ig az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, 1967 és 1985 között igazgatója volt. A XV-XIX. század gazdaságtörténetével, főként a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet összehasonlító vizsgálatával foglalkozott. Tudományszervező tevékenysége túlterjed a történelemtudomány határain. Az MTA alelnökeként 1976-1985-ig nagy szerepe volt a magyar társadalomtudományi kutatások általános irányításában. (1962-től volt az MTA levelező, 1970-től rendes tagja.) Számos közéleti tisztséget töltött be. A Kossuth-díjat 1949-ben, az Állami Díjat 1978-ban kapta. Budapesten hunyt el. Főbb művei: Magyarország története az abszolutizmus és a dualizmus korában 1849-1918. (1969), Magyar gazdaságtörténet, Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században