Az észak-afrikai terület az 1550-es évek közepétől török uralom alatt állt. A XIX. században a török befolyása már csak a nagyobb városokra korlátozódott, míg az ország nagyobb része az arab törzsek közvetlen fennhatósága alatt állt. 1911-ben Olaszország hadat üzent Törökországnak, majd elfoglalta Líbia fővárosát, Tripolit. Az I. világháború alatt és után folytatódott az olasz gyarmatosítás, de ezzel egyidőben jelentős fejlesztések is történtek. A II. világháborúban a terület francia befolyás alá került, majd 1950-ig közös brit-francia közigazgatás alatt állt. 1951 végén Líbiai Egyesült Királyság néven független szövetségi állam lett Idrisz király uralma alatt. Az ENSZ 1952-ben ismerte el a függetlenségét. Az 1950-es évek második felében amerikai társaságok kezdtek kőolaj után kutatni, s az 1960-as évek végére az ország a második legnagyobb olajtermelő országgá vált. 1969. szeptember 1-jén - a király távollétében - a `szabad tisztek` elnevezésű titkos szervezet vezetésével a hadsereg megdöntötte a monarchiát és kikiáltották a köztársaságot. Azóta az ország legfőbb vezetője, vagyis az államfő Moammer el-Kadhafi ezredes. 1970-ben államosították az olajtársaságokat. 1977 márciusában kikiáltották a Dzsamáhiríját (a tömegek állama), s az ország neve Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhiríja - magyarul Népi Közösség - lett.