Oroszországban 1825 végén orosz katonatisztek egy csoportja felkelést indított a cár ellen, s a hadseregre támaszkodva próbálta megdönteni a rendszert. A napóleoni háborúk során orosz tisztek megismerkedhettek a nyugat-európai politikai kultúrával. Hazatérve I. Sándor cár reformokat elutasító belpolitikája ellen titkos társaságokat hoztak létre. Céljuk az alkotmányos monarchia, a föderatív rendszer és a korlátozott választójog bevezetése volt. A mozgalom résztvevői a nemesek és értelmiségiek közül kerültek ki, népi támogatás nem állt mögöttük. Számítottak a lengyel hazafiakra, de teljes függetlenséget sem Lengyelországnak, sem az Orosz Birodalom más népeinek nem akartak adni. A felkelést leverték, öt vezetőjüket 1826. július 25-én - nyilvános per nélkül - kivégezték (P. Pesztyel, K. Rilejev, P. Kahovszkij, M. Besztuzsev-Rjumin és Sz. Muravjov-Aposztol), s mintegy 120 főt kényszermunkára, vagy szibériai száműzetésre ítéltek. Mivel a felkelés decemberben robbant ki, ezért a hónap orosz neve után kapta az elnevezését.