A párizsi békekonferencia munkáját és az antant politikáját irányító Legfelsőbb Tanács (Clemenceau, Orlando, Wilson és Lloyd George) június 5-én megvitatta a csehszlovák hadsereg veresége nyomán kialakult helyzetet. Clemenceau, mint a békekonferencia elnöke június 7-én a tanácskormányhoz intézett jegyzékben követelte a felvidéki támadás haladéktalan beszüntetését. Engedelmesség esetén kilátásba helyezte: meghívják a magyar fél képviselőit Párizsba, és megkötik a békeszerződést.
Kun június 9-i válasza: Csehszlovákia szegte meg az 1918. novemberi belgrádi fegyverszüneti egyezményt, a Tanácsköztársaság védelmi háborút folytat, amit hajlandó beszüntetni, ha az érdekelt államok Bécsben tárgyalnak a fegyverszüneti egyezményről. Június 11-én a párizsi Külügyminiszterek Tanácsa elfogadta, majd a következő napon a Legfelsőbb Tanács jóváhagyta a véglegesnek tekintett csehszlovák-magyar és román-magyar határvonalakat.