A 19. század első felében Magyarország területének 13%-át rendszeresen elöntötték a szabályozatlan folyók. A vízjárta területnek több mint a fele, mintegy 2 millió hektár, a Tisza és mellékfolyóinak árterületére esett. A Tisza szabályozása Vásárhelyi Pál tervei alapján indult meg. A munkálatokat Széchenyi István gróf, mint a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnöke irányította. A vállalkozásához politikai várakozások is kapcsolódtak: haszonélvezőinek, a hagyományosan ellenzéki tiszántúli birtokosoknak a megnyerésére számított a kormány. A szabályozásban érdekelt birtokosok és községek regionális ármentesítő társulatokat alakítottak, melyeket 1846-tól a Tiszavölgyi Társulat fogott össze. Az 1875-ben befejezett munka nagy részét az 1850-1860-as években végezték el. Párhuzamosan haladt a mellékfolyók szabályozása. Az 1879. évi Szegedet romba döntő nagy árvíz tanulságai alapján medermélyítéssel és a védőtöltések erősítésével zárult az Alföld képét teljesen átalakító Tisza-szabályozás.