A romantikus regényirodalom népszerű alakja Párizsban született 1804. július 1-jén. 1831-ben, kilencévi házasság után elhagyta férjét, Párizsba ment, ahol írni kezdett és festeni tanult. Jules Sandeau íróval élt, innen írói neve. Ekkoriban alakította ki magáról az emancipált, szivarozó és nadrágot viselő nő képét, amellyel meghódította egész Európát. Igen mozgalmas életet élt, társaságába tartozott számos költő (Alfred Musset), művész (Liszt Ferenc, Chopin), filozófus és politikus. Műveinek többsége önéletrajzi ihletésű, és a társadalmi problémák iránti érzékenységéről tanuskodik. A nép felemelkedéséről, a társadalmi osztályok kiegyenlítődéséről álmodozott, a jobb jövőt az erkölcsök reformjában látta (Mauprat - 1837, Consuelo - 1842). Korában ő képviselte a nők szabadságtörekvéseit, szenvedéllyel hirdette nemének érzelmi egyenjogúságát (Indiana - 1831, Lélia - 1833). Az 1848-as forradalmak leverése urán nohant-i birtokára vonult vissza. Itt a szép táj, az egyszerű parasztok népies regények megírására ösztönözték (A kis Fadette - 1849, A talált gyermek - 1850). Összesen több mint 100 könyvet írt, köztük drámákat is. Kortársaira erősen hatott, regényeit világszerte olvasták.