Karinthy Frigyes fia az 1945 utáni irodalom egyik jelentős alakja volt. Dolgozott színházi dramaturgként, újságíróként és műfordítóként. Számos könyve jelent meg, köztük a Szellemidézés, a Don Juan éjszakája, az Epepe, a Budapesti tavasz (amely tucatnál több külföldi kiadást ért meg, s filmváltozata a magyar filmművészet kiemelkedő alkotása) és a Budapesti ősz. Színműveit, egyfelvonásosait sikerrel játszották a színházak itthon és külföldön is: Bösendorfer, Dunakanyar, Gellérthegyi álmok, Gőz és Hangok az űrben. Fordított többek között Machiavelli-, Moliére- és Bonfanti-műveket is. József Attila-díjat 1950-ben, 1954-ben és 1974-ben kapott, a Kossuth-díjjal 1955-ben tüntették ki. Budapesten halt meg 1992. február 29-én.