Koncepciós perek az 50-es évek Magyarországán
2005. szeptember 27. 12:00
A mártír miniszterelnök: Nagy Imre
Nagy Imre neve Rákosiék számára is felmerült koncepciós pereik során, mint lehetséges vezéráldozat. Moszkvai kapcsolatai és hazai támogatói miatt azonban nem került sor ellene lefolytatott perre - egészen a forradalom leveréséig. A forradalom leverése után 1956. november 23-án Nagy Imrét és csoportját a budapesti jugoszláv nagykövetségről erőszakkal a Bukaresttől 40 kilométerre lévő snagovi pártüdülőbe szállították. Nagyot különválasztották elvbarátaitól, köztük közvetlen családtagjaitól: leányától, vejétől - Jánosi Ferenctől - és unokáitól. Kettesben maradt feleségével egy tóparti villában és feljegyzéseket készített a forradalom elméletéről. 1957 áprilisában hazahozták őket, majd az ellenük folytatott eljárás 1958 februárjában vette kezdetét.
|
Az ítélet kihírdetésekor |
 |
Az '56-os politikai perek sajátossága, hogy bár ezek is koncepciós perek, de - mint arra Szakolczai Attila írásában fehívja a figyelmet - korántsem voltak annyira fikciósak: "a Nagy Imre által vezetett szervezkedés (értsd: a törvényes magyar kormány) valóban meg akarta dönteni - és néhány napra meg is döntötte - a korábban létezett, népi demokratikusnak mondott államrendet, s azt a szabadság általánosan elfogadott normáinak, a magyar társadalom igényeinek inkább megfelelő népi és demokratikus berendezkedéssel kívánta felváltani."
A Nagy Imre elleni koncepciós eljárás során Nagy Imrét Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt halálra ítélték, és az ítéleteket 1958. június 16-án végre is hajtották. Romsics Ignác véleménye szerint az ítéletek moszkvai politikai háttere ma sem teljesen világos: meglehet, hogy Hruscsov példát akart statuálni a többi csatlós számára, de az is reális, hogy Kádár kívánt lojális félként feltűnni Moszkva felé.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
