Balatonfüreden meghal Vaszary Kolos (eredeti neve: Ferenc), Magyarország egykori hercegprímása, történész, akadémikus. 1832. február 12-én született Keszthelyen. 1847-ben lépett be a bencés rendbe, s 1855-ben szentelték pappá pannonhalmi teológiai tanulmányait követően. A rendi gimnáziumok közül Komáromban kezdte pályafutását. Alapítója volt a Kormárom-vármegyei és Komárom szabad királyi városi Történeti és Régészeti Egyletnek. 1856-61 között Pápán, 1861-1869 között Esztergomban tanított. 1867-ben történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, így ő lett a rend első okleveles középiskolai tanára. 1869 és 1885 között a győri bencés gimnázium igazgatója és a rendház főnöke volt. 1884-ben maegkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, a rend nagykeresztjvel 1891-ben tüntették ki. Pannonhalmi főapátként (1885-91) megépíttette a győri főgimnázium épületét, több új leányiskolát alapított, felújíttatta a tihanyi apátsági templomot. Nevéhez fűződik a katolikus politikai szervezetek kiépítése. 1891. október 27-én nevezték ki esztergomi érsekké. 1892-ben létrehozta a Budapesti Érseki Helynökséget, amellyel a főváros lelki életének fejlődését kívánta elősegíteni. Esztergomban kórházat és óvónőképzőt alapított. Keszthely szegényeit alapítvány segítségével támogatta. Jövedelmeinek harmadrészét adományként osztotta szét. Az egyházpolitikai küzdelmekben következetesen képviselte egyháza érdekeit. Memorandumokat szerkesztett a polgári házasság ellen, majd a törvény elfogadása után irányelveket fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Eközben a tudományos munkáját sem hanyagolta el, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. A tevékeny élet azonban felőrölte erejét, egyre kevésbé tudott eleget tenni társadalmi kötelezettségeinek. Szerepét fokozatosan Csernoch János kalocsai érsek vette át. Vaszary távolmaradt az 1912. évi bécsi Eucharisztikus Világkongresszustól, amivel az uralkodó nemtetszését is kiváltotta. 1912. október 27-én lemondott hivataláról, és 1913. december 1-jei hatállyal visszavonult. Ezután főként történeti kutatásokkal foglalkozott.