John Lukacs: Egy nagy korszak végén

2005. május 29. 03:22

John Lukacs, korunk egyik legismertebb - s immár magyarul is - legolvasottabb történésze Magyarországon született 1924-ben, Lukács János néven. A második világháború után közvetlenül az Egyesült Államokba emigrált, és 1947 és 1994 között a Pennsylvania állambeli Chestnut Hill College történelemtanszékén tanított - melyet 1974-ig vezetett is. Vendégprofesszorként számos más egyetemen tanított; a Columbián, Princetonon és Johns Hopkinson kívül a budapesti ELTÉ-n is, és olykor előadásokat tart a Közép-Európai Egyetem meghívására. Több mint húsz könyvet írt, ebből immár 13 az Európa gondozásában magyarul is olvasható.

Maga Lukacs - elhíresült mondása szerint - nem is konzervatív, hanem "reakciós". Mint magyarul is megjelent önéletrajzi kötetében, az Egy eredendő bűnös vallomásaiban írja, a reakcióst az különbözteti meg a konzervatívtól, hogy a megőrzés pártján van ugyan, de nem nacionalista.

A kötet középpontjában az újkor, a modernitás áll; az a korszak, mely ötszáz éve tart a nyugati világban, s amely most Lukacs szerint a végéhez közeledik. "Régóta tudom, hogy mi, nyugati emberek egy egész korszak végéhez közeledünk" - indítja könyvét, amelyben összefoglalja több évtizedes történészi munkája során kikristályosodott gondolatait részint a korról, amelyben élünk, de még általánosabban: gondolkodásunk korlátairól és lehetőségeiről.

Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt kezdődött a történelemnek az a fejezete, az "újkor", amely most véget ér, mert többé nem - vagy rosszul - működnek azok az eszmék és elgondolások, amelyek mintegy fél évezreden át alapvetően meghatározták a nyugati társadalmak fejlődését. És ami John Lukacs érvelése szerint talán a legfontosabb: amikor látjuk magunk körül az újkor számos intézményének, szokásának, valamint általános szellemi és erkölcsi rendjének szétbomlását, azt is látnunk kell, hogy ez egyúttal a determinista gondolkodásmód csődjét jelenti.

Az újkor nagy gondolkodói egy objektíven megismerhető, szilárd ok-okozati összefüggéseken nyugvó világban hittek; John Lukacs szerint azonban a 20. század eseményeiből és a természettudományos gondolkodás eredményeiből (Heisenberg határozatlansági tételéből) le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a világ nem osztható fel objektumra és szubjektumra, s hogy a megismerő ember mindig egyszersmind alakítja is a megismerés tárgyát - sőt, hogy az a megismerés aktusa nélkül nem is létezik.

John Lukacs: Egy nagy korszak végén
Európa Könyvkiadó, 2005
214 oldal, 2300 Ft