A máglyahaláltól a szentté avatásig: 575 éve halt meg az orléans-i szűz
2006. május 30. 13:00
1920. május 16-án avatta szentté a Vatikán Jeanne d'Arcot, a lotaringiai parasztlányt.
A reményt adó Orléans-i Szűz
A Johanna feltűnése előtti időszak a francia történelem legmélyebb pontjainak egyike volt. Az angolok ellen évtizedek óta folyó, az egyszerű népre iszonyatos szenvedést zúdító háború vesztésre állt. A francia trónon négy évtizedig egy őrült király, VI. Károly ült, s az angolok a dinasztián belüli ellentéteket kihasználva meghódították az ország északi részét. Még az sem tűnt kizártnak, hogy legközelebb angol királyt koronáznak, mert a franciák elismerték V. Henrik angol trónigényét. VI. Károly egyetlen életben maradt fia, a határozatlanságáról ismert dauphin (a későbbi VII. Károly) teljesen reménytelen helyzetbe került: a koronázó város Reims az ellene fordult burgundiak kezén volt, a Párizst is uraló angolok már az utolsó kulcsfontosságú francia erősséget, Orléans-t ostromolták. Ekkor tűnt fel a színen a háború menetének új utat szabó lotaringiai parasztlány.
Jeanne d'Arc 1412 januárjában született Domrémy faluban, Franciaország keleti határán, apja földműves volt. Írni-olvasni nem tanult, de jámborságával és vallásosságával korán kitűnt. Tizenkét éves korában látomása támadt: Szent Mihály arkangyal, az égi seregek vezére, Szent Margit és Szent Katalin vértanúk jelentek meg előtte, s felszólították: verje ki az angolokat és vigye Reimsbe a dauphint, hogy ott megkoronázhassák. 1428-ban Jeanne arra kérte a közeli francia helyőrség parancsnokát, hogy mutassa be a királyi udvarban, de a marcona katonatiszt elutasította. A belső hangok azonban nem hallgattak el, s Johanna hiába válaszolta, hogy csak egy szegény lány, aki sem lovagolni, sem harcolni nem tud, a válasz ez volt: Isten majd segít. Így hát újra felkereste a tisztet, akit sikerült meggyőznie: 1429. március 6-án a megszállt területeken átvágva katonaruhában, szerény kísérettel érkezett meg Chinonba, a trónörökös udvarába. Károly szokásához hűen habozott, csak három nap után engedte maga elé a parasztlányt, aki közölte vele: "Nemes trónörökös uram, az egek királya általam üzeni, hogy majd királlyá kenik és megkoronázzák Reimsben."
Miután egy papokból és tudósokból álló bizottság megvizsgálta és igazolta hitét és erkölcseit, a cselekvés mezejére lépett. Kölcsönfegyverzettel, maroknyi csapattal bejutott Orléans-ba, s - olykor a veterán katonák tanácsai ellen cselekedve - nyolc nap alatt felszabadította az ostromlott várost. Az "Orléans-i Szűz" felrázta a demoralizált, korábban vereségről vereségre tántorgó francia seregeket, kiűzte a táborból a prostituáltakat, elrendelte a templomba járást, betiltotta a káromkodást és a civilek fosztogatását. Orléans után az angolokat meglepve nem Párizs, hanem a kétszer olyan távol lévő, a megszállt terület mélyén fekvő Reims ellen fordult. Az útjában fekvő városok sorra adták meg magukat, az angol felmentő sereget megsemmisítette és július 16-án bevonult Reimsbe, ahol másnap megkoronázták VII. Károlyt. Ezután megkísérelte Párizs felszabadítását is, de kudarcot vallott, s ő maga is megsebesült.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
