Az első angol-amerikai légitámadásra április 3.-án került sor Budapest és peremvárosai ellen. E naptól 1945. április elejéig állandóvá váltak az angolszász és a szovjet légi haderő bombázásai. A támadások elsődleges célja a magyarországi vasúti közlekedés és a dunai hajózás megbénítása volt. Ezzel kívánták megakadályozni a romániai és a magyarországi nyersolaj eljutását a finomítókba, továbbá a kész üzemanyag továbbítását a hadseregcsoportokhoz, valamint a folyamatos csapatszállításokat és utánpótlást a szovjet-német arcvonal déli, Ukrajna-Románia-Kárpátok szakaszára. Az országnak nem volt egyetlen olyan jelentősebb rendező pályaudvara, vasúti csomópontja, amelyet ne ért volna légitámadás. A ledobott bombák kb. 50%-a vasúti célpontokra hullott. A számottevő károk és fennakadások ellenére azonban az ország közlekedési hálózatain nagy nehézségek árán sikerült fenntartani a forgalmat. Az ipari létesítmények közül a bombázások a kőolaj-finomítókat, továbbá a repülőgép- és harckocsi-gyártó üzemeket sújtották, a termelés teljes megbénítását azonban egyik hadiipari ágazatban sem érték el. A szövetséges és a szovjet légierők kifejezetten politikai-megfélemlítő célzattal magyarországi célpontok ellen nem hajtottak végre támadásokat. Erre vall többek között, hogy viszonylag kevesebb gyújtóbombát használtak, mint a németországi városok ellen. A bombázások ennek ellenére a korabeli országterületeken kb. 20 ezer halálos áldozatot követeltek. A honi légvédelem 1944. január-1945. március között 71 alkalommal 825 magyar vadászgépet vetett be, amelyek kb. 130 szövetséges gépet lőttek le; a légvédelmi tüzérség kb. 150 támadó gépet semmisített meg.