Alapfeltétele volt a kiegyezésnek, hogy Erdély, melyet 1849 után elválasztottak Magyarországtól, ismét visszakerüljön az anyaországhoz. Az uralkodó már 1867 februárjában feloszlatta a bécsi Erdélyi Udvari Kancelláriát, június 20.-án formálisan is érvénytelenítette az 1863-64. évi nagyszebeni tartománygyűlés határozatait, s feloszlatta az 1865 karácsonyán amúgy is berekesztett országgyűlést. Erdély képviselői ezután a pesti parlamentben foglaltak helyet. 1868-ban az országgyűlés megerősítette az 1848. évi uniót. Intézkedett a közigazgatás irányításáról, megszüntette a kolozsvári "kormányszék"-et, megerősítette az állampolgárok egyenjogúságát, a Szász Universitás fennállását (bírói jogkörét azonban nem), a felekezetek önkormányzatát és egyenrangúságát. Nem akart a kormány túl nagy megrázkódtatást okozni Erdélyben, ezért az abszolutizmus korának egy sor jogszabályát érvényben hagyta, így az osztrák polgári törvénykönyvet, bányatörvényt, egy ideig a perrendtartást. Politikai-biztonsági megfontolásból megmaradt ott a zsandárság és az 1852. évi szigorú sajtórendtartás is.