310 éve született a barokk festészet legmerészebb vállalkozója
2006. március 6. 10:30
Hatalmas festészeti műhellyel dolgozó vállalkozása dúsgazdag velencei kereskedőcsaládok, az udinei érsek, a würzburgi püspök, a spanyol király számára teljesített megrendeléseket.
<
A freskófestészet nagymestere
Először 1717-ben szerepelt a neve a festőcéh névjegyzékében, ekkor leginkább Giovanni Battista Piazetta plasztikus alakformálása hatott rá, ezt láthatjuk a milánói Brera múzeumban őrzött, 1720-as Madonnáján. Tiepolo velencei és külföldi kortársainak munkáit éppúgy tanulmányozta, mint a régebbi mestereket, így Riccit és Veroneset, számos metszetet készített 16. századi témákra is. Szakmai tudása és eredeti témaválasztása már első freskóin érzékelhető: Szent Teréz dicsősége a Scalzi-templomban vagy Az ékesszólás ereje a Palazzo Sandiban. Első igazán érett művei azonban az udinei érseki palota 1726 után készített freskói.
A Dolfin család velencei palotájában tíz freskót készített a római történelem eseményeiről, drámai, zaklatott stílusban. Hírneve az 1730-as évekre túlnőtt Velencén, 1731-ben Milánóban a palazzo Archinto és a Palazzo Dugnani freskóin dolgozott (az előbbi elpusztult a II. világháborúban). Itt vezette be háttérként a tágas, levegős tájat. A bergamói Capella Colleoniban Keresztelő Szent Jánosról készített freskókat, 1734-ban a Vicenza melletti Villa Loschiban dolgozott. Hívták külföldre is, de Velencét nem hagyta el, inkább képeket küldött Münchenbe és Diessenbe. Az 1730-as évek végén készült, A rózsafüzér című freskója a zatterei Gesuati templomban a barokk egyházi művészet egyik csúcsa. Az 1740-es években festett világi képein is a hagyományos velencei ragyogás látható, melyet ekkoriban Piazetto, Canaletto és Guardi is újra alkalmazott. Algarotti gróffal kötött barátsága révén közelebb került a kor klasszicista ízlésvilágához, ám megőrizte a reneszánsz Veronesétől örökölt motívumait és fantáziájának gazdagságát.