Georg Friedrich Händel

2010. január 23. 09:43

(1685-1759)

Georg Friedrich Händel, a barokk zene egyik legnagyobb alakja, az oratórium mestere 1685. február 23-án született. Igazi kozmopolita volt: a németországi Halléban jött a világra, Itáliában tanult és Angliában érte el legnagyobb sikereit.

Apja ellenezte, hogy zenével foglalkozzon, így a titokban a padlásra csempészett hangszeren tanult. A tilalmat csak akkor oldották fel, amikor Szász-Weissenfels hercege orgonálni hallotta a fiút és pártfogásába vette.

Szülei nyomására jogot kezdett tanulni Halléban, de egy év után inkább templomi orgonista lett. 1704-ben a hamburgi opera zenekarába szerződött hegedűsnek, és megírta első három operáját. A provinciális német környezetben csalódva 1706-ban Itáliába ment, ahol ragyogó fogadtatásban részesült, és egy év alatt félszáznál több művet komponált, "zenei párbajt" vívott Domenico Scarlattival.

1710-ben a hannoveri választófejedelem udvari zeneszerzőnek nevezte ki, egy évvel később Londonba költözött. Amikor korábbi patrónusát 1714-ben I. György néven angol királlyá választották, záporozni kezdtek rá a kitüntetések. György felkérésére írta egyik legnépszerűbb művét, a Vízizenét, amelyet egy Temzén rendezett királyi hajókázáson mutattak be. Händel házat vett Londonban, itt élt élete végéig. 1726-ban brit alattvaló és a Royal Chapel zeneszerzője lett. 1727-ben II. György trónra lépésekor négy anthemet írt, ezek közül a Zadok, a pap azóta is minden brit uralkodó megkoronázásakor felcsendül.

1719-től a londoni olasz opera mutatta be kompozícióit. A riválisai által alapított társulat Gluckot csábította Londonba, de a honfitárs komponista élete végéig Händel csodálója maradt. Händel megpróbálkozott saját operaház nyitásával, de rosszkor, mert a puritán angolok által erkölcstelennek talált műfaj ekkor indult hanyatlásnak. Ezért áttért a főként bibliai tárgyú oratóriumra, amelyben a korabeli közönség az erkölcs támaszát látta, és Izraellel, Isten választott népével a brit impériumot azonosították. Oratóriumai valódi zenedrámák, és akár színpadon is előadhatóak; a leghíresebb a Saul, a Júdás Makkabeus, az Izrael Egyiptomban és a Messiás, amelynek Halleluja című kórusát azóta is hagyományosan felállva hallgatja a brit közönség.

Händel igen népszerű volt Angliában, zenéjét a nemzeti karakter tükrének nevezték. Élete végén gyengülő látása akadályozta a munkában, végül meg is vakult. 1759. április 14-én, nagyszombaton halt meg, a Westminster apátságban temették el. A kortársak szerint vidám, lobbanékony, olykor goromba, de mindig igazságos ember volt. A politikától távol tartotta magát, sokat jótékonykodott, szerette az italt és a jó ételeket, és soha nem házasodott meg.

Händel már életében klasszikussá vált, elismertsége halála után sem csökkent. Művei az angol kultúra részei lettek, de a németek is nemzeti zeneszerzőként tartják számon. Bach haláláig fájlalta, hogy nem találkozhatott vele, Mozart is nagyra becsülte, Beethoven pedig egyenesen "mindannyiunk mesterének, a legnagyobb zeneszerzőnek" nevezte.