Mátyás 1476. december 22-én házasságot kötött I. Ferdinánd nápolyi király leányával, Beatrixszal. A fényes ünnepségre Budán került sor. A frigy újabb távlatokat nyitott meg előtte az európai nagypolitikában. A Nápollyal szövetséges észak-itáliai fejedelemségek ugyanis jó támaszt jelenthettek III. Frigyes császár ellenében. Az áhított cél pedig a császári trón megszerzése volt. 1477-ben Frigyes azonban - ígérete ellenére - nem a magyar királyt, hanem Ulászlót iktatta be a választófejedelmi joggal járó cseh királyi méltóságba. Mátyást a sértés támadásra sarkallta, s a nyár során az ő kezére került egy sor Bécs körüli erősség. Pápai közbelépésre azonban a hadakozó felek kiegyeztek: Frigyes megígérte, hogy Mátyást beiktatja a választófejedelmek sorába, míg Mátyás elismerte Ulászlót cseh királynak. A végvidéki török erők támadásai a magyar határvédelem ellen egy rövid időre háttérbe szorították a császárral folytatott harcot. 1482-ben azonban Mátyás ismét III. Frigyes ellen fordult. Mátyásnak a kor fogalmai szerint hatalmas serege, hadi sikerei azonban éppen ellenkező hatást keltettek, mint ami a becsvágyó magyar király szándéka volt: megrémítették a választófejedelmeket, így azok 1486-ban nem Mátyást, hanem III. Frigyes fiát, Miksa főherceget tették meg római királlyá, a császári trón várományosává.