A húsz évre szóló formális egyezmény az esetlegesen újjáéledő német agresszió elleni védekezést szolgálta, s háború esetén kölcsönös katonai segítségnyújtást ígért. Célja az volt, hogy Magyarországot a Szovjetunióhoz kösse, s megakadályozza, hogy az bármiféle szovjetellenes szövetségi rendszerhez csatlakozzék. Előírta a konzultáció kötelezettségét minden fontos nemzetközi kérdésben. Emellett szorgalmazta a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Az egyezmény része volt az átfogó kelet-európai "szovjet blokk" kialakulásának. Ez a rendszer bilaterális szerződések révén épült ki. A Szovjetunió előbb a győztesnek számító országokkal kötött szorosabb szövetséget jelentő barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményeket. Ezt követték a győztes Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország és Albánia egymással kötött szerződései. 1948 tavaszára a Szovjetunió nyugati határai mentén, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig elterülő valamennyi állammal szövetséges viszonyt teremtett.