Darwin papnak készült, aztán elcsábította a tudmány
2025. február 21. 18:08 Múlt-kor
Darwin családjától egyáltalán nem állt távol a tudományos érdeklődés, hiszen nagyapja az angol felvilágosodás legismertebb természetfilozófusának számított, míg édesapja népszerű és tehetséges orvos hírében állt. Így a felcseperedő fiatalembernek bőven volt honnan merítenie.
Charles Darwin teóriája alapjaiban rengette meg a viktoriánus korszakra jellemző vallásos világnézetet. Elmélete tudományos és egyházi körökben is hatalmas vihart kavart, ennek ellenére szilárdan kitartott nézetei mellett.
Papi karrier helyett irány a trópusok
Darwint kezdetben jobban érdekelte a költészet, bár édesapja javaslatára komolyan elgondolkodott a papi hivatáson, ami illett jámbor személyiségéhez. Aztán tanulmányai végén mégis inkább a természettudományok irányába fordult. Az egyetemi évei alatt az Edinborough-i intézményben töltötte, ahol apja nyomdokait követve az orvosi pálya felé vette az irányt. Azonban irtózott a műtétek látványától, ezért nem volt maradása. Kapcsolatba került viszont a Plinius Társasággal, melynek tagjai hozzá hasonlóan nagy érdeklődéssel fordultak a természettudományok felé. Az itt konstruktív jellegű vitákkal és előadásokkal eltöltött idő ébresztette rá, hogy az emberiség nem lehet Isten teremtménye, hanem az idők során fokozatosan alakult ki.
A fajok eredete című műve nem aratott osztatlan sikert, az 1870-es években gyakoriak lettek a Darwint majom testtel ábrázoló karikatúrák
Természetesen tisztában volt vele, hogy kutatásait a közvélemény ellenségesen fogadná, ezért még mélyebben merült bele a természettudományokba: számos ősmaradványt gyűjtött, valamint tanulmányútra indult Dél-Amerikába. Itt rengeteg fosszíliát adott a gyűjteményéhez, amit a legénység csak csodálkozva figyelt. Darwinra nagy hatással volt, amikor találkozott Patagónia őslakosaival, hiszen a korszakban őket vadembereknek tekintették. Ő azonban aprólékosan tanulmányozta őket és megfigyelte szokásaikat.
A Galápagos-szigeteken élő pintyek arra döbbentették rá, hogy habár mindegyikük rendkívül hasonló, de csőrük mégis eltérő, attól függően, hogy milyen élelmet részesítettek előnyben. Így fogalmazódott meg benne a variáció tana, melynek értelmében, a túlélés érdekében az élőlények képesek alkalmazkodni az őket körülvevő környezethez.
Majd Új-Zéland szigetén is megfordult, ahol elborzadt az őslakosok jogfosztottságától és nyomorúságos életkörülményeitől. Ekkor döbbent rá, hogy az evolúció során az erősebbek mindig kiszorítják a gyengébbeket.
Több éven keresztül tartó utazásáról tengernyi új ismerettel tért haza, melynek írásban való megörökítése után a Royal Society tudományos társaság köztiszteletnek örvendő tudósa lett. Mindez alapjaiban megváltozott akkor, amikor 1859-ben publikálta az evolúcióról szóló írását. Ezzel hivatalosan is kijelentette, hogy az emberek, az állatok és a növények nem felsőbb erő teremtényei, hanem az idők során, fokozatos fejlődés következtében alakultak ki.
Illusztráció a HMS Beagle-ről, melyen Darwin is tartózkodott utazásai során
Ugyanakkor, ugyanazt
Alfred Russel Wallace brit természettudós Darwinnal egy időben jutott el a természetes szelekció elméletéhez. 1858-ban elküldött egy esszét Darwinnak, amelyben kifejtette az evolúció működését. Mivel gondolataik nagyon hasonlók voltak, elméletüket közösen mutatták be a Londoni Linné Társaság előtt. Bár Darwin részletesebb kutatásai okán előrébb tartott az elmélet kidolgozásában és az 1859-es „A fajok eredete” című könyvével vált híressé, a kevésbé ismert Wallace is kulcsszerepet játszott az evolúcióelmélet kidolgozásában. Emellett felfedezte a Wallace-vonalat, amely a fajok földrajzi elterjedésének egyik alapelve.
Nem vagyunk majmok!
Darwin eredményei azonban nem találkoztak befogadó közeggel, annak ellenére sem, hogy a könyvét szinte rögtön elkapkodták. Tágabb családjában is megrökönyödéssel fogadták, valamint az egyházi és a tudományos rétegekből is sokan úgy gondolták, hogy az Antikrisztus vagy a Sátán szolgálója. Hamarosan olyan kariaktúrák és gúnyolódó poszterek jelentek meg London utcáin, melyek Darwint majomként ábrázolták.
A rágalmak és a burjánzó gyűlölet ellenére Darwin sohasem állította azt, hogy az emberek a majmoktól származnak, csupán azt, hogy létezett közös ősünk. Munkáját az őt övező ellenszenv hatására sem hagyta abba, hanem az őt jellemző szorgalommal folytatta, egészen 1881-ben bekövetkezett haláláig.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
