A hadsereg és a Securitate erőszaka sem tudta letörni a romániai népek szabadságvágyát. Éjjel egyetemisták vonultak Bukarest utcáira, Ceauşescu-ellenes jelszavakat hangoztatva. A reggeli órákban a főváros munkásai szolidaritásukról biztosítják őket és bejelentik az általános sztrájkot. Egyre több ember özönlik Bukarest külvárosaiból a belvárosba, amelynek középpontját, ahol a televízió épülete és az elnöki palota is megtalálható, a biztonsági erők lezárták. A Securitate ismét géppuskatüzet nyit a fegyvertelen tömegre. Ekkor azonban valami váratlan dolog történik: a katonák és néhány Securitate-tag is átáll a tüntetők oldalára. A lövések elhallgatnak. A főváros és a hadsereg hangulata teljesen a Ceauşescu-rendszer ellen fordult, miután a bukaresti rádió beszámolt Vasile Milea honvédelmi miniszter állítólagos öngyilkosságáról. Felelőssé tették a napok óta tartó tiltakozás miatt és Ceauşescu elárulásával vádolták. Később a román hadsereg tábornoki karára hivatkozva elterjedt a hír, hogy Mileát valójában meggyilkolták, mert parancsot adott a visszavonulásra, és a katonákat felszólította, hogy ne lőjenek a lakosságra. Néhány órával később az elnöki palota előtti teret százezrek töltik meg. Ceauşescu, az állam és a párt vezetője felesége, Elena kíséretében a biztonsági szolgálat embereitől körülvéve megjelenik az erkélyen. A diktátornak azonban nem marad alkalma, hogy beszédet tartson az izgatott tömeg előtt. Nem tud mit kezdeni a "Le Ceauşescuval!" kiáltásokkal szemben. Elena Ceauşescu elhúzza férjét a mikrofontól, majd mindketten eltűnnek az ajtó mögött. Röviddel később egy helikopter hagyja el az elnöki palotát. A tüntetők leírhatatlan ujjongásban törnek ki.