Franciaország a tengeren ugyan vereséget szenved Nagy-Britanniától a harmadik koalíciós háborúban, a szárazföldön azonban I. Napóleon császár legyőzi Ausztriát és Oroszországot. Az austrelitzi három császár csatájában aratott francia győzelem (1805. XII. 2.) után Ausztria a pozsonyi békében széles körű engedményekre kényszerül. A 24 cikkelyből álló békeszerződés lezárja az 1805 elején kirobbant harmadik koalíciós háborút: - Ausztriának át kell engednie Velencét, Isztriát és Dalmáciát a Napóleontól függő Olasz Királyságnak; - Ausztria elismeri I. Napóleon francia császárt Olaszország királyának; - Ausztriának le kell mondania Tirolról, Vararlbergről, Lindauról és Breisgauról Bajorország, Baden és Württemberg javára; - Ausztriának el kell ismernie, hogy Bajorország és Württemberg uralkodó fejedelmeit Napóleon a neki nyújtott katonai segítség fejében királlyá emeli. A pozsonyi béke Ausztriát mindennemű politikai befolyásától megfosztotta Dél-Németországban és Dél-Európában. Az európai kontinenst napóleon seregei uralják. Legnagyobb ellenfele az európai hegemóniáért folytatott harcban Nagy-Britannia, a világ vezető tengeri hatalma. Alig öt héttel a trafalgari vereség után a franciák Austerlitznél legyőzték a II. Ferenc és I. Sándor cár által vezetett osztrák-orosz szövetséges sereget. A szövetségesek vesztesége 27000, a franciáké pusztán 7000 katona volt. Az osztrákokat Napóleon már korábban megverte Ulmnál, és november 13-án bevonult Bécsbe.