A török elleni felszabadító harcok megindulása és mindenekelőtt Buda felszabadítása egyre sürgetőbbé tették a császári/királyi udvar számára az ország kormányzásának áttekintését, a különböző reformelképzelések megvitatását, az ősi rendi alkotmány módosítását. Ehhez viszont szükséges volt a magyar országgyűlés összehívása. A legfontosabb államjogi kérdések már a császár és a főrendek képviselői között tartott előzetes tárgyalásokon eldőltek: a királyválasztás jogának helyébe a Habsburgok örökös királyságának törvénybe iktatása lépett az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlésével. I. Lipót császár ennek tudatában hívta össze 1687. október 18-ra Pozsonyba a magyar rendeket, hogy a szükséges törvénymódosításokat velük elfogadtassa. A Caraffa tábornok eperjesi vésztörvényszéke által hozott ítéletek árnyékában a rendek tárgyalásai az uralkodó elképzelései szerint haladtak. Az országgyűlés jóváhagyta az új törvényeket, és elsőszülöttségi jogán királlyá koronázták a 9 éves József főherceget. A király 1688 januárjában szentesítette a törvényeket, melyek értelmében Magyarország a Habsburgok örökös királyságai közé került. A lojális főnemesség szolgálatainak elismeréseként törvénybe iktatták a hitbizomány intézményét (vagyis: királyi engedéllyel elidegeníthetetlenné nyilvánították a nagybirtokok jelentős részét). A köznemesség megnyugtatására megújították az 1681. évi soproni országgyűlés vallásügyi intézkedéseit (vagyis: kimondták a protestáns vallásgyakorlat szabadságát); megszüntették az eperjesi vésztörvényszéket. Az országgyűlés ugyanakkor nagyszámú külföldi főnemest fogadott a Magyar Királyság nemesei közé.