A `százötven százalékos` - mondták az NDK polgárai, mikor Walter Ulbricht után Erich Honecker lett országuk első embere. Mármint, hogy másfélszer olyan elvakult, mint Ulbricht, akinek szemében Kádár János a szocializmust eláruló burkolt szociáldemokrata volt az 1968-as új gazdasági mechanizmussal. Honecker országa, nem utolsósorban a mindent átszövő biztonsági rendőrség és az ezzel együttműködő besúgóhálózat segítségével a szocializmus mintaállama lett. A berlini Fal megakadályozta, hogy milliók települjenek át az ország nagyobb, nyugati részébe, de így is akadtak sokan, akik nekivágtak a határnak vagy embercsempészek segítségével próbáltak átjutni a "vasfüggöny"-ön. Lőparancs volt érvényben, s legalább 200 menekülő halt meg szökési kísérlet közben. Az egyesült Németország ezért állította bíróság elé Honeckert néhány más korábbi vezető személyiséggel együtt. Honecker vállalta tettét, de nem érezte magát bűnösnek. A vádlottak esetében nem kis szerepet játszott a kor és az egészségi állapot, a 78 éves Willy Stoph egykori miniszterelnök például nem volt tárgyalásra alkalmas helyzetben, a 84 éves állambiztonsági vezető, Erich Mielke is csak korlátozottan. A német vezetés csakhamar felismerte, hogy az "igazságtétel" nem fog igazán megnyugvást hozni. A felelősségre vont öregember bizonyos rokonszenvet vált ki, bármit is tett korábban. A német igazságszolgáltatás végül úgy oldotta meg a dilemmát, hogy kiengedte lányához Chilébe a korábban Moszkvába menekült, de onnan kitoloncolt Honeckert.