Mintha ismerte volna Deák Ferencnek tulajdonított mondást (`aki fiatalon nem forradalmár, annak nincs szíve, aki érett korban nem konzervatív, annak nincs esze`), hasonlóképpen nyilatkozott az egykori harcos kommunista sanzonénekes és filmszínész, amikor ötvenen túl keményen bírálta a Francai Kommunista Párt Moszkva-hű vezetését. Montand 1951-ben kötötte össze életét Simone Signoret-vel, aki az olasz munkáscsalád fiát a favágás és a boksz világából a színházi előadóművészet és a film dicsőségébe emelte át. Montand-t `A félelem bére` című 1952-es film tette világhírűvé, újszerű sanzonéneklése, a barna nadrág és ing a színpadon, a mélyen emberi előadásmód. Emlékirataiból tudjuk, moszkvai útja során, mint ismert kommunista művész, hogyan próbált kiállni Nagy Imre érdekében. Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás után fokozatosan szakított a párttal, ugyanakkor fontos szerepet játszott olyan filmekben, amelyek diktatórikus rendszerekről szóltak (`Z`, `Ostromállapot`, `Vallomás`). E trilógia harmadik darabját, mely a csehszlovákiai sztálinista pereket idézte, kelet-európai mozik nem játszották. Montand élete utolsó időszakában új házasságot kötött, kisgyerekének örült, és színészi képességeit főként bűnügyi filmekben kamatoztatta.