Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző (született 1840. V. 7., Votkinszk) 53 éves korában kolerafertőzésben meghal. Műveiben az orosz népzene hagyományait egyesítette az - főleg a romantika idejében született - olasz, francia és német zene elemeivel. Művei - különösen a szimfóniák - személyes érzéseinek, tapasztalatainak zenei megfogalmazásai. Az emberi érzések széles választékát fejezi ki, miközben Oroszország társadalmi helyzetét is ábrázolja, például Alekszander Puskin költeményei alapján írt operáiban ("Anyegin", 1879; "Pikk Dáma" 1890;). Balettjeiben - "Hattyúk tava" (1877); "Csipkerózsika" (1889); "Diótörő" (1893) - megteremtette a szimfonikus balett műfaját. Csajkovszkij számos zongora- és hegedűversenyművet is írt. Több koncertkörúton vett részt Európában és az Egyesült Államokban, ahol műveit maga vezényelte, és így hozzájárult azok sikeréhez. Labilis lelki alkata és befelé fordultsága (introverzió) miatt újból és újból a magányba vonult vissza. Sikeresnek ígérkező jogi pályáját feladva fordult a zene felé. A moszkvai konzervatórium tanára, Tolsztoj jó barátja volt.