Királyi parancsra Küstrin várában lefejezik Hans Hermann von Katte hadnagyot, Frigyes porosz trónörökös barátját. I. Frigyes Vilmos, a porosz káplárkirály nevelő szándékú atyai utasítására Frigyesnek végig kell néznie a kivégzést. A 18 éves Frigyes elájul barátja lefejezése láttán. A királyi bíróság Kattét dezertálással vádolva ítéli halálra. Vádat emeltek Johann Ludwig von Ingersleben, Alexander von Spaen hadnagy és Frigyes trónörökös ellen is. Frigyes már két éve foglalkozott a külföldre szökés gondolatával, hogy elmeneküljön apja, I. Frigyes Vilmos katonai fegyelemmel és példátlan szigorral folytatott nevelése elől. Augusztus 4-ről 5-re virradó éjjel azonban leleplezték az Angliába készülő herceg szökési kísérletét. A király utasítására Katte ítéletét életfogytiglani fogságról lefejezésre változtatták. Királyi parancsra a trónörököst hosszú és idegőrlő kihallgatások után kegyelemben részesítik és várfogságra ítélik. A király a porosz tábori lelkésznek azt a megbízatást adja, hogy a trónörökössel nevelő szándékkal "beszélgessen és győzze meg őt arról, hogy aki Istent elhagyja, és áldását visszautasítja, az az embernek semmi jót, hanem csak rosszat okozhat". Katte kivégzése és a pietizmus szellemében fogant "elrémisztő fegyelmezés" a király és a trónörökös, az apa és a fia egymástól való elidegenedéséhez és kapcsolatuk megmerevedéséhez vezet. A szörnyűségig fokozott pietista térítési kísérletek példájául a trónörökös küstrini várfogsága szolgál. A trónörökös akaratát azonban ez a nevelés nem tudja megtörni, de hatással van II. Frigyes későbbi uralkodására. A történetírásban sokáig élt az a legenda, hogy a katonás szellemű uralkodó eredetileg halálra akarta ítélni saját fiát. A valóságban már egy év után szabadon mozgott, húszévesen egy gyalogos hadtest parancsnoka lett és huszonegy évesen hozzáadtak egy hercegnőt.