Gotfried Wilhelm Leibniz filozófus és polihisztor röviddel 70. életéve betöltése előtt meghal Hannoverben. A jogtudós Leibniz, aki politikai tanácsadóként több európai fejedelmi udvarban megfordult, matematikai és természettudományos felfedezéseivel jelentős mértékben hozzájárult a tudományok fejlődéséhez, a filozófiában pedig a monászok tanával a világ magyarázatának egységes rendszerét teremtette meg. Leibniz gondolkodásának alapja az az elképzelése, hogy a világ logikusan épül fel és így a gondolkodás segítségével megismerhető és megérthető. Leibniz szerint az egész világ kicsiny, oszthatatlan erőközpontokból (monászok) áll, melyek a világegyetemet tükrözik, s együttműködve a világegyetem harmóniáját hozzák létre. A monászok, melyek nem hatnak egymásra, hierarchikus rendbe illeszkednek; a legfőbb monász maga az Isten. Leibniz a matematikában felfedezte, hogy minden szám kifejezhető két számjegy (a 0 és az 1) segítségével. Ez a kettes számrendszer, a mai számítógépek alapja. Emellett - Isaac Newtontól (1666) függetlenül - kifejlesztette a differenciál- és integrálszámítást.